A gondom az, hogy már régen nem tehetség, tudás, szerencse alapján termelődnek a hírességek, megcsinálják maguknak a csinnadrattát. Vagy megfőzik... Szegény (sztár)szakácsunk sem nézte meg a hozzávalókat, amikor kipróbálta az újdonságot. Lehet őt elítélni, útálni ezért, no de a lónak is négy lába van... Szerintem a vizes lepedőt azért mégsem ő érdemli, hanem a szőke nők díszpéldánya, aki azt hiszi, ezzel megcsinálja a szerencséjét: nincs nap, hogy valamelyik erre vevő média ne kapná szárnyra a hölgyeményt. Aki irtó büszke lehet a szerencsétlenségére, és már érzi a tenyerében a milliókat. Állítólag dolgozik. Meg gyereket nevel. Meg van ideje nyilatkozni. Meg ügyvédhez járni. Meg látleletet vetetni. Meg verőlegények után is kutatni... Kemény dolog ez a sztárság!

Ha a szakács főzött, és az maradandó nyomot hagyott másban, akkor arra ott van a bíróság. Nem kell nyilvánosság egy apasági, gyerektartási perben. Ha a házasságok fele válással végződik, igen sok ilyen per lehet, mégsem a nyilvánosság oldja meg a felek vitás ügyeit. A hölgyike vágyott már a szereplésre: ilyen áron? Nem hiszem el, hogy ő most büszke magára! Mit mond majd a fiacskájának, ha az nagyobb lesz? Kisül a szeme szégyenében. Értsék már meg a sztárjelöltek, hogy nem mindegy, hogy abban a 15 percben miket mondanak róluk! A negyed órácska elröppen, ők meg maradnak ott, ahol voltak, csak ezután az értelmesebbje nagy ívben kerüli őket, mintha leprásak lennének. Pénzük se lesz több, sőt... Csak azt nem értem, hogy a jövendőbeli jelöltek az ilyen híreket hogy értelmezik? Ez a vágyott szereplés? Mert ők szaporodnak gombamódra, nem az olimpiai bajnokaink! Én inkább terelném a vadakat és a birkákat, azok értelmesebbek és szerethetőbbek!  

A cél a gyermektelen szülők elrettentése az utódlástól. Amikor a gyerek elsős lesz, valóban eléggé húzósak a kiadások. Ám ennyi akkor sem volt! Vettünk egy gerincvédős, jó minőségű hátitáskát, hozzá szintén nem a legolcsóbb tolltartóval. Állítom, tényleg kiváló fajta, mivel már két teljes éve használja, mostam őket többször is,mégsem kerültek 20ezerbe sem. Íróasztalt 5 éves kora körül kapott, mivel már akkor is tudtuk, hogy iskolás lesz. Később kapott hozzá széket is. Nem vártuk meg az iskolakezdést. Szerintem a család ajándékozási pénzéből össze lehet hozni. Névnapok, karácsony, stb. Nem azt mondom, hogy ne kapjon a gyerkőc évekig semmit, mert íróasztalra gyűjtünk, de ha beszélünk a nagyikkal, rokonokkal, hogy az ajándékra szánt összegnek csak egy részét költsük el, a többi megy az asztali gyűjtésbe, jól jön az akkor, amikor majd tényleg ki kell fizetni a bútordarabot. A tankönyvek 10-12 ezerbe kerültek, idén 15000 Ft lesz. Az írószereket, füzeteket szintén meg lehet úszni 10000Ft körül. Ez előre tudható. Meg lehet venni már juliusban is. Nyilván van osztálypénz, egyebek, amik még 5-10ezer Ft-ot kitesznek. Tornafelszerelésre a cikk írója 30000-t szánt. A mi sulinkban fehér pólót és kék kisnadrágot kértek fehér tornacipővel. Nem mondták, hogy a legmenőbb sportboltból származzon. A gyerekem még használja a ruhát, a cipőt szoktuk cserélni, mivel nő a lába.

Szóval, nem ez volt az első alkaom, amikor olyat olvasok, ami nagyban hozzájárulhat a járatlanabb olvasók rossz kedvéhez, csak éppen nem fedi a valóságot. Szerintem ugyanis az átlagmagyar nem az Andrássy úti butiksoron vásárolgat, tehát nem milliós összeg egy váltás ruha, lehet, hogy csak 10000Ft. Persze, akinek derogál, hogy nem Gucciban jár, annak biztos nem pénz az a millió. Ám a különböző honlapok sem a felső tízezernek szólnak, hanem az egyszerű földi halandóknak. Akkor viszont nem é-rtem, miért kell folyton elrontani a polgárok kedvét?! Elég pocsék az anélkül is... 

Nem állítom, hogy az iskolakezdés semmiség, de azért nem kéne túlzásokba esni. Én is láttam ötvenezres táskát, meg 20000Ft-os tolltartót. Nem hiszem, hogy tovább tartana, mint az olcsóbb. Íróasztalt+széket sem veszünk évente. Akkor miért kell még akkor is a negatívumokat sorolni, amikor az nem igaz.  

Ma dél körül jöttem hazafelé. Házunk közelében egy ingyenes parkoló található. Sok itt a kis panzió is. Sok túrista használja tehát ezt a helyet. Ahogy jöttem el mellette, tele volt rendőrrel. Kiderült, hogy néhány kocsit valamilyen vegyi anyaggal leöntöttek hajnalban. Lehangoló látvány volt. Gyanítom, nem haragos tett ilyet, azt se tudták, kinek az autói. Valaki v. valakik szorgalmasan beszereznek némi savas anyagot. (Ez nem kapható minden sarki fűszeresnél. ) Aztán éjszaka tönkreteszik más holmiját, házoldalát, kocsiját, ablakát, ki tudja, még mit! Milyen ember az ilyen. Mondhatjátok, hülye kölykök. Annak meg van anyja-apja. Mire tanították ezt otthon? A gyerekeim még picik. 8-10 év múlva azonban már kezdenek egyedül mászkálni esténként. A világ hova rohan addigra? Nekem azt ne mondják, hogy nincs idő gyereket nevelni, mert dolgozunk! Az én szüleim is dolgoztak! Mégis volt idejük elemi dolgok elmagyarázására! Eszembe sem jutott volna ehhez hasonlókat elkövetni. Akinek nincs ideje a gyerekre, az ne szüljön! Ez nem háziállat, hogyha megúnjuk, majd kidobjuk. Mert aki az utcán védtelen kukákat, padokat,virágokat megtámad, az igenis nevelési hiba!

Rengetegen kérnek tőlem tanácsot a hétköznapjaikkal kapcsolatban. Utcán, munkahelyen, suliban, oviban, boltban. Legyen ez gyermeknevelés, fogyókúra, étkezés, testmozgás, pozitív, optimista életérzés, a férjünk megtartása, békesség a családban. Ezek a dolgok mindannyiunkat érdekelnek. Amit ez a blog kínál, azok saját magam és az ismerőseim tapasztalatai, tehát kipróbált dolgok! Nem ígérnek csodákat, mint amivel tele a padlásunk. Természetesen, mivel nem "csodáról" beszélek, így megvalósíthatóbb is, mint a mesék!

Ez egyfajta életvitel, ami nagyon könnyen elsajátítható,vagy ingyenesen, vagy nagyon kevés pénzből. Le lehet fogyni ingyen is, csodapitulák és személyi edző nélkül, lehetsz csinos fillérekből, főzhetsz egészségesen olcsó lábasban is, lehetsz klassz anya és super feleség mindenfajta tanfolyam elvégzése nélkül is!

Ehhez igyekszem segítséget nyújtani, és ehhez kérem a Ti segítségeteket! Ha van ötletetek, kérdésetek, tapasztalatotok, osszátok meg, hiszen mindenből lehet tanulni!

Igyekszem, hogy ez a blog életszagú, optimista, és tényleg hétköznapi legyen!

Egyszer a 4 éves lányom mondott valamit, amit magamévá tettem, hiszen annyira igaz:

Csúnya őszies, esős, szeles időszak után eljott a vénasszonyok nyara, annak minden melegségével és ragyogásával. Csavarogtunk a lányommal, örültünk a szép időnek. Egyszercsak a lányom elgondolkodva megszólalt: " Azért sütött ki a nap, hogy a jó emberek örüljenek?!"

Hát ennyire egyszerű is lehet, csak észre kell venni, ha süt a nap! Most is süt, örüljünk annak, hogy meleg van és fény! Szép hétvégét mindannyiótoknak!

Ami miatt blogírásra adom a fejem, az az, hogy kommunikáló emberként, munkámból adódóan is, rengeteg emberrel beszélgetek, akik jobban megérdemelnék a 15 perc hírnevet, mint azok, akikkel tele van az ugynevezett bulvár! 

A hétköznapi élet tele van érdekességekkel, csak észre kell venni. Úgy gondoltam, megosztom veletek a mindennapok apróságait, és ha van olyan, aki szintén fogékony az ilyen témákra, hát hajrá!

Nekem van két kisgyerekem, higgyétek el, naponta szolgálnak érdekességekkel! Ami pedig megvan bennük, ami a felnőttekben már nincs: őszinte kíváncsiság, nyitottság, jóindulat, fogékonyság meglátni az örömet a mindennapokban. Ez a blog egy kicsit visszahozhatná a gyermeki énünet. Ezek tehát a motivációim. "Szép napot! Süt a nap, meleg van, van mit enni, együtt a család. "Ezt egy a spanyol ismerősöm mondta, amikor megkérdeztem tőle, ők mitől olyan derűsek?  Mit mondjak! Én naponta igyekszem nem megfeledkezni erről.