Orbán Facebook-oldalán jelentek meg a fotók az egyiptomi áldozatok hazahozataláról  - adta hírül az origó

Gratulálok.

Legközelebb a meztelen fotóit teszi közzé, hogy Ő-felsége milyen f...gyerek?!

Végighaknizta a szerencsétlenség híre az összes médiát, kemény kritikával illették a bulvársajtót, hogy mit művelnek, figyelembe sem véve a hozzátartozók és szenvedők elemi jogait, érzelmeit és normális érdekeit.

Erre kiteszi a koporsókat a saját facebook oldalára?!

Azt hiszi, ettől majd megszereti itt valaki?

Ha nem üzenget a szinkronhangjával állandóan, akkor is megtettek volna mindent az ottani hatóságok, az utazási iroda, a biztosítók, és az ott élő magyarok /bocsi, ha bárkit is kihagytam/! Külön kérés volt, hogy ne tudja senki, mikor, hová érkeznek az elhunytak.  Van olyan, aki megkérdőjelezi a kérés jogosságát? Van, aki azt szeretné, hogy szerette utolsó útját mindenki végigcsámcsogja? Erre ott van a FB-on, pont hazánk sajnálatos miniszterelnöke jóvoltából?

Miért nem megy inkább kezeltetni magát? Szépen, csendben. Nem néznék utána, hol van.

Hányingerem lett.

Neki meg sose legyen nagyobb öröme....

"Többe kerülhet a gyógyszer jövőre azoknak, akik nem működnek együtt az orvosokkal – ezt tartalmazza a gyógyszer támogatási rendszer átalakítását célzó kormány előterjesztés a Népszabadság információi szerint. A háziorvosok fogják majd ellenőrizni, hogy a betegek le tudtak-e szokni a dohányzásról, vagy például, hogy lefogytak-e. Ha nem, akkor drágulnak a gyógyszereik, akár 3-4000 ezer forinttal is. Az általunk megkérdezett szakemberek szerint a javaslat bünteti a betegeket."

Hát ezt a témát szívja, falatozgatja már dicső kormányunk jó ideje. A közoktatás mellett a felnőttoktatás agymosását vetítve előre.

Sok a dohányos és sok az elhízott. Ez tény. Az egészségtelennek mondott termékeket régen is, szeptembertől ill. novembertől bőven megadóztatják. Jövőre jön az áfa-emelés, az üzemanyagok ára a csillagokban, emiatt is lesz emelés. Ha mindenki leszokna a dohányzásról és az evésról, akkor miből lenne bevétele az államnak?! 

Nem vagyok orvos, csak némi józan paraszti ésszel igyekszem (túl)élni... Eszerint a dohányzás, drogozás, alkoholizálás szenvedélybetegség. Ide sorolnám a kényszeres evést, a gyógyszerfüggést és a stresszt is. Ezen betegségeknél különböző hosszadalmas pszichoterápiás kezelésekkel, a motiváció növelésével, türelemmel, maximális segítségnyújtással lehet eredményt felmutatni. Röviden: minden agyban dől el. A segítség ahhoz kell, hogy agyunk ez irányba bekattanjon.

Amíg az egész család, a barátok hülyeségnek tartják a leszokásom, életmód váltásom, amíg elhárítom a szembenézést önmagammal, amíg kifogásokat keresek, és amíg stresszesen élek, többek között a nincstelenség és létbizonytalanság, a túlóra vagy a munkanélküliség miatt, és főként a drága kormányunk miatt, addig miről beszélünk?!

A legnagyobb hárító ebben az országban egyébként is Vezérünk és csapata. Ahelyett, hogy végre értelmes ötletekkel állna elő aziránt, hogy hogyan NE HÁTRÁLTASSUK a gazdaságot, a munkaadást, munkavállalást, hogyan adjunk értelmes munkát, hogyan könnyítsünk a rászorultakon, akik már többen vannak, mint akik nem szorulnak...ahelyett HÁRÍT: külföldre, euróra, a bankokra, a befektetőkre, az önkormányzatokra, az összes dolgozóra, a diákokra, a nyugdíjasokra.

Oldjon meg mindenki mindent, lásd: háziorvosok a népegészségügyet... csak éppen Nekik nem ez a dolguk. Akkor mi is...?!

Elvették a magánnyugdíjunkat, most már elveszik a fizetésünket is. Hiszen emelik az adókat, az összes vásárolható termékek adóját, a tb-t, egészségügyi és társai hozzájárulást, az ingatlanadót, tervbe veszik okosrogán-27%-os adóját. Jöhet még füst, levegő, járdaadó is. Most dolgoznak ugyebár az agymosáson, aki nem mos, az majd vagy adózik, vagy egyenest belelövik a Dunába?

Ám egyetlen dologgal foglalkoznak, de azzal gőzerővel: hogyan járassuk le az országot? Hogyan röhögjön rajtunk a világ, hogyan lehessünk valódi bóvlikategória, hogy menjen innen minden befektető, az értelmiséggel együtt, hogyan érjük el, hogy kirúgjon minket az EU?

Az istenadta nép meg ne egyen, úgyis el van hízva, ne lakjon sehol. Hajléktalanok nincsenek, vagy legalábbis nem látszódhatnak, munkahely sincs, de dübörgünk afelé, hogy végképp ne legyen, akkor EZEK mit akarnak?! Ha nem lesz nép, akit nem fognak képviselni odafönt, ha bedől minden, miből lesz milliós fizetésük?

Szóval vagy én vagyok teljesen hülye, vagy ők dolgoznak tudatosan a totális káosz és csőd mihamarabbi elérésében. De MIÉRT?! Józan, egyszerű, paraszti ésszel ezt fel nem foghatom.

Egyszerűen nem értem a zembereket! Ezen agyalok már hosszú ideje. Nem érdemelnek ezek semmi jót. Végre épül a kánaán, a paradicsom, a földi menyország, erre nem tetszik... Ezek nem normálisak!

Vegyük csak sorra, mit akar beleverni a beszűkült kapitalizálódott, elpuhult nyugati fertőjű agyakba a mi Atyuskánk? Végre itt lenne az ideje, hogy megvilágosodjatok! Ennek értelmét sorolom el most a sok sötét fejűnek:

Először is, aki megvilágosodik, annak már nem kell lámpa, áram, minő pénzkidobás is ez. Mivel úgyis látható a zalagút vége!

Aztán: nézzük csak, mit hozott-hozna nekünk ez a mocskos kapitalista csürhe. Bankárvilágot. Vegyél-vigyél-egyél-fogyassz-ez neked jár, azért, hogy hitelért eladd a lelkedet, a jobb világ reményébe belepusztulj! A bankok meg hízzanak. Mert mit is mondanak? Fedél legyen a fejünk fölött. Ezért milliós összegeket sóznak ránk. Pedig a sok hívság csak bajt okoz. Már évszázadokkal ezelőtt megmondták, hogy "Vissza a természetbe!" Elfelejtettétek? Az utolsó és egyetlen tanult ember mondta ezt,  akinek elnézzük a nagy eszét, hiszen Atyánk oldalán áll! A többi? Nézzétek, mi lesz abból, aki tanul. Kimegy a zutcára, és azt kántálja, hogy "nem teccik a rendszer". Hát ezért tanult annyit?! Nem kell az a sok tudás, mert nem látni a fától a zerdőt: nem köll annyit tanúnyi fijam- ezt mondta a régi paraszt is. Hallgassuk inkább az egyetlen megvilágosodottat, oszt jónapot. Majd tesz is arról, hogy ne legyen annyi filozófus, tanult elme. Már az óvodásokat is kezelésbe veszi, "nehogymán' a zanyja még valami rosszra taníccsa". Majd Atyus nevel, tanít, és akkor tecceni fog minden. 

No! Vissza a természetbe! Ott jó a levegő! Isten adja a betevőt. A keleti bölcsek is kivonultak évekre is elmélkedni, közben nem is ettek. Évszázadokig eléltek így. Vehetnénk róluk példát. Ha kellő tudományt szívunk magunkba az Atyus tanaiból, mi is járhatunk így. Nem kell autó, mikor van lábunk. Gyalogoljunk. Így levetkőzhetjük a nyugati puhányságot! Ebben segít is a Zatyus: a nyugati nyalánkság megfizethetetlen lett, a többi meg már addig is az volt. Nagyapó mesélte, hogy a hadifogságban fűtetlen fészerben éltek, enni nem kaptak, ezért még a fűszálat is elrágták. Vizet sem nagyon láttak, hónapokig nem is fürödtek. Erre nagyapó majdnem megélte a kilencvenet: Na, ugye, hogy Atyusnak van igaza? A keletiek is algát, moszatot, nyers halat esznek, erre jó öregen halnak, nem híznak el, nem igénylik a nyugati hívságot.

Ha Ti is így élnétek, nem kéne dolgozni sem! Ha mégis vágytok egy kis mellékesre, elmehettek Atyusnak söprögetni, árkot ásni, az kell ám neki, mert nekifogott ő lelkesen, csak nem elég mély még. No meg azóta sok a dolga. Írja az intelmeit nektek! Már beleolvastam. Úgy kezdődik: "aki szegény, az is marad" ""aki sokat tanul, úgy járhat, mint keleti példaképünk Nobel-díjasai"."Aki nincs velünk, az ellenünk van!" "Aki nyugatra menekül, ott bosszúnk eléri az itthon maradóit." 

Tehát egyetlen könyv lesz, amit a magyar hejesírás tudós elöljárója is aláír Atyusunk mellett. A többit elégetjük, ött melegedhetünk kicsit. Ezt kell majd forgatni a sok szemét tv csatorna és internetes fertő helyett. Utóbbiakat úgyis megszüntetik. Ennyivel is olcsóbb lesz a zélet.

Ez lesz! Punktum! Ha valaki még ezek után is hívságokra vágyik, nézegethet fotókat Atyusunk Nagy Példaképeiről Fénykorukban: Mubarak palotája, hálószobája, nyaralója, Kadhafi Szűz testőrsége. Tudjátok mennyit kell ehhez dolgoznotok, mire a Mi Atyusunknak is ilyen jó lesz?! De hát ezt akarjuk, nem? Ez a végcél! Ezért dolgozik szegény annyit.

De látom, ám, hogy az istennek sem lehet beszűkíteni a zagyatokat. A végén még úgy jár szegény Atyus, mint Kadhafi a lepedőn...Ezt akarjátok?

...Jesszusom! Elaludtam? Álmodtam? Melyiket?

Szeretem a kávét. Cukor és tej nélkül, langyosan. A koffein rám nem hat. Ihatom este, akkor is alszom, ihatom reggel, akkor is álmos vagyok. Szeretem az ízét, az illatát. Ha látogató jön, az a minimum, hogy megkínálom kávéval, üdítővel.

Nemrég pedig komoly tudósok több éves kutatómunka után rehabilitálták. Kiderült, hogy káros hatásai csak akkor jelentkeznek, ha legalább 10 adaggal megiszunk belőle. Annál inkább kimutatható, hogy milyen jótékonyan hat a szervezetre.

Az ára? Nem mondhatnám, hogy olcsó. De aki él vele, annak hiányoznak a szertartások, amiket általa kialakított a mindennapokban.

A dohányzás káros! Senki nem vitatja. Ha megjelenne egy jó tündér, szerintem a legtöbben szerepeltetnék kívánságaik sorában ama óhajt, hogy elfeledhessék a dohányzást. Egyrészt mert káros, másrészt, mert büdös, harmadrészt, mert drága. A kifogásokat kereső pöfékelők indokaiból - nem véletlenül - csak egyet emelek ki: félnek, hogy meghíznak.

A pia! Tudjuk káros hatásait. Mértékkel, jó minőségben az előnyeit is.

Aki alkoholista, vagy csak időnként elrugaszkodna a hétköznapi keserűségeitől, annak azonban megteszi a kommersz is. Mivel a drágát eddig sem tudta megfizetni.

Ám a keserűség egyre nő már azokban is, akik eddig viszonylag kiegyensúlyozottak voltak. A leszokáshoz erő és nyugalom kell, kitartás. Ami itt folyik, az nem kedvez a kiegyensúlyozott lelkiállapotnak.

A rendszerváltás óta halljuk, még ezt, még egy kicsit szorítsunk, még húzzunk egyet, aztán majd jó lesz: ki hisz még? Egyre rosszabb lett. Ami azonban MOST van, az túl megy minden határon. MERT MÉG HÜLYÉNEK IS NÉZNEK!!!!! A szemünkbe hazudnak, de olyan hülyeségeket, amit már egy 3 éves gyerek sem vesz be! Felemelik az árakat, lecsökkentik a fizetést, emelik a terheket, és az mondják, hogy így lesz nekünk jó. Mindezt szemünkbe röhögve, cinikusan, olyan modorban, hogy én még sosem ütöttem meg a gyerekeim, de visszakézből vágnám szájon a lányom egy ilyen viselkedésért.

...és nem csak egyes réteggel tolnak ki, hanem mindenkivel. Közben betonozzák be magukat. Ezt a betont pedig már csak erővel lehet feltörni, és kihányni a szemétre - jó mélyen.

A cigiről, az evésről, a piáról, a kávéról senki sem azért fog lemondani, mert valaki "asszongya". Ezt ép ésszel mindenki tudja. Attól sem fog leszokni, mert drágább lesz. Ha viszont nem fogja tudni még ezeket sem megvenni, miután már elveszítette a lakását, munkáját, önbecsülését, az biz' nagyon ideges lesz!!! Ez nemsoká így lesz!

Mi lesz akkor velünk? Mi lesz az országban? Erőszakos szemétgyűjtés! A szemét megérdemli, hogy összeszedjék. Csak ki fogja a munkálatokat irányítani? Ki fog majd rendet tenni? Lesz-e pénz a rendre? 

Félek!  A szemét viszont már orrfacsaró, és terjeszti a ragályt, vagyis kidobni...

Amikor sokan aggodalmuknak adtak hangot, hogy a népszámlálással kapcsolatos kérdések között vannak enyhén szólva is kifogásolhatóak, sértik az egyén jogait, kikövetkeztethetőek leszünk a válaszokból, akkor csak legyintettem. Amikor bemegyek városunk legnagyobb áruházába, legalább 3 SMS-t kapok iziben, miszerint ezt is, meg ezt is érdemes éppen most - éppen akkor - éppen ott megvásárolni. Amikor beteszem a lábam (csakazértis) Ferihegyre, akkor udvariasan jó utat kívánnak nekem SMS-ben. Vagyis: amióta létezik mobiltelefon, mi is követhetőek vagyunk. Így aztán, ha beindul a fantáziánk, talán még azt is tudhatják, hogy milyen a szexuális életünk, mit eszünk, mit gondolunk...

Tegnap óta azonban nagyon aggódom. A lányom ugyanis éppen 10 éves. Éppen negyedikes. Eddig nem gondoltam volna, hogy különb ő másoknál, vagy valami miatt érdekesebb lehet. Azonban megakadt a szemem tegnap egy híren, miszerint osztogatják az alaptörvényt az iskolákban, a nemzeti gyásznapon. Jól időzítettek! Egyetértek. A gyászhoz éppen illik eme iromány. Kézbe vesszük, és rögtön vágjuk a gyászos képet.

A 10 évesem biztos nem vágott volna szomorú pofát, mivel nem voltam hajlandó ezidáig ilyesmivel tönkretenni híresen kiegyensúlyozott lelkét. Végül is én vónék azanyja, én tudom, mi a jó neki.  Ez nem, az biztos!

Ám tegnap kiosztották. Megkapták. Képzelem, minő izgalom futott át rajtuk....a múlt héten a kedvenc kekszüket osztogatták az utcán, na ott volt izgalom... Gyanítom, eme lepedő nem hozta lázba őket. Ha... ha megkapták...

Mert az én kincsem nem hozta haza. Tegnap el is felejtettem utána járni, hol a papír?!

Fontosabb dolgom akadt...

Ma azonban hírül vettem, hogy biz' tegnap megtörtént az osztogatás.

Akkor pedig micsoda törvénysértés történhetett?

- gyerekem elhagyta.

- iskola elfelejtette kiosztani.

- iskola direkt nem osztotta ki. (Imádom ezt az iskolát!)

- nem tudott biciklizni a futár.

- eltűnt a térképről a városunk.

Fene nagy probléma ez.

Ám, ha meglenne, netán, mégis, véletlenül, akkor sem hiszem, hogy egy 10 éves gyerek ezt fogja tanulmányozni esténként. Ráadásul nagyon rossz időpontot választottak a kiosztásra. Egyrészt a tisztelt aradi vértanuk felől nézvén, másrészt a múlt héten befejeződött a papírgyűjtés a suliban.

Aki nincs velünk, az ellenünk van! Aki másként gondolkodik, él, viselkedik, az ördögtől való!

Aki szegény, az vagy halott, vagy hazudik!

Elképzelem, szegény vezért: esténként magába roskadva gubbaszt az öblös fotelében, a kandalló mellett, ami ontja magából a forróságot. Ám ő mégis fázik. A sok takargatni való alatt is...és azon töpreng, mit kéne holnapra kitalálni. Minő cirkuszt. Kenyeret nem ad, hát legyen meg a napi rágódni való szösszenet. Így pattanhatott ki, hogy biz' a létminimum és a minimálbér tán' mégsem elég a temetéshez, így a nép csal-hazudik-lop. Vagyis itten tejjel-mézzel folyó kánaán van, csak a nép ezt suttyomban elsinkófálja. Ahelyett, hogy mindenét odaadná - neki/k.

Tehát megbízza legfőbb csicskásait, hogy keressenek a lesöpört padlásokról még zabszemet, hátha nem mind van még a szerencsétlenek hátsójában. A NAV meg jó csicska módra megy, és még a 77. bőrt is lenyúzza.. világos, mint a sötét viharfelhők, amik ott gyűlnek ezek fejében, meg mi fölöttünk...

Aki életében nem végzett munkát, amolyan klasszikusat, vagy mit...ámde a bankszámla egyre csak hízott, sosem járt úgy, hogy hó végére csak a nadrágszíj tekeredett csak az üres buksza köré, hát annak nehéz is elképzelni, hogy mire elég cirka 70000Ft. 

Van ám ebben a honban néhány millió nyugdíjas. Ezek fele kisnyugdíjas. Valószínűleg egyedül élnek, mert itthon a halandóság hajlandósága főként férfiak körében elég átütő. Özvegyasszony egyedül él a kicsi lakásában, mivel ha volt nagyobb, már régen eladta a fenntartás miatt, no meg tán' így segítvén utódait. Nem égeti a villanyt, csak éppen. A legkisebb tv-csomagot nézi, hiszen újságra, könyvre nem telik. Telefont alig használ, szinte csak a 104-es van beprogramozva. Magának főzi a csirkehátat, meg a olcsó párizsis kilós kenyeres szendvicset. Ha édességre vágyik, süt egy tepsi tésztát, a legolcsóbb alapanyagokból, és azt eszegeti napokig. Nem vesz ruhát, mert úgysem jár sehová. Mivel keveset eszik, ki sem hízza a holmit, így eltart már neki. Jó esetben mégis boldog, ha van neki szerető, gondos kis családja, unokája. Mert az átlagos nagymamik tudnak valamit, amit azok fent soha nem is fognak! Van olyan, hogy szeretet... Ezek a nyugdíjasok hálát adnak éltes korukért. Rettenetesen aggódnak az utódaikért. Azt hitték. az ötvenes évektől nincs rosszabb. Idős korukra rá kellett jönniük, hogy épp imádott unokájuknak lesz még rosszabb...

Aki egész életében csak harácsolta a pénzt és szórta is rendesen, aki vastag bőrrel zsíros pénzekhez jutott, aki átgázolt mindenkin, aki zavarta köreit, az hogyan is értené, hogy meg lehet élni minimálbéren? Hogy lehet jó ízű a paprikás krumpli, ha kedvesen, szeretettel kínálják, ha jó társasággal fogyasztják? 

Az csak didereg a kandalló mellett, és rá nem döbbenne soha, hogy belül fázik, a nagy huzatban...

Csak azt nem értem, mit csinál a NAV-os, meg egyéb közalkazottaival, amikor az átlag dolgozó pénze már ott is éppen eléri a jövő évi minimálbért. Azok is fekete meg szürke(marha) gazdálkodást folytatnak? Mikor? Amikor kétszer annyi munkát adott felére elbocsájtott népének, és a kényszermunkások 4 órányi 28000 Ft-ját is havi négy alkalommal kell bérelszámolniuk. A munka nő, túlóra nő, fizu csökken, mikor feketézzen a szerencsétlen, amikor még a kávé is drága? Jövőre meg áfa-béfa, tandíj, egykulcsos szorozva kettővel, ócsó gázolaj, merhogy nem emelünk mi semmit. Dübörög a gazdaság - a szakadék felé - attól tartok, a szakadék aljára viszont a didergők érnek le legelébb...  

Ami az elmúlt napokban nyilvánosságra került, ahhoz már szerény, egyszerű polgár szerény szavakkal hozzá sem tud szólni. Egyelőre "hallgat a mély" ...

A Diktátor és sleppje élettörténetén elgondolkodva egyszerűen nem találok párhuzamot még a végtelenben sem az általuk lenézett alattvalókkal. "Tuggyukmánmegvégre! aki szegény, annyit is ér...

Nézzünk egy példát:

1963. születés

1977. 8. oszt. vége

1981. középiskola vége

1982. gondolom, egy év katonaság

1983-88. jogi egyetem

1989. esetleg még egy év katonaság

persze, ha megbukott, még adódik egy-két év hozzá. Erről meg nem ír a nyilvános önéletrajz.

...rendszerváltás, bejutás a Parlamentbe.

...azóta: zsíros tokaji földbirtok, bányák, sok szoba, palota, sok gyerek, rengeteg kerék, szakácskönyv...

Munkából megélni? Nem lehet. Ahhoz, hogy a szegény ember legkisebb fiacskája nyerő pozícióba jusson, ahhoz meg a mesében is kell néhány tulajdonság: szerénység, segítőkészség, lelemény, ész, jószívűség, szociális érzékenység.

Fent említett személyt első körben bekapta volna egy sárkány, vagy izibe kővé változva táthatná a száját.

Ám Ő egyet tudott, amit az alattvalók nem: jókor, jó helyen volt gátlástalanul harácsoló. Ez kell ahhoz, hogy ne halj éhen, és előbbre juss.

Most nézzük az alattvalókat szigorúan naiv, emberi oldalról :

egészségügy és dolgozói, pedagógusok, iskolák, egyetemek dolgozói, közalkalmazottak, vállalkozók és munkavállalóik, rendvédelmisek, nyugdíjasok, állástalanok, gyesen lévők. Biztos kihagytam valakiket, de a felsoroltakon kívül ki van még e hazában? /Persze a gyerekeken kívül!/ Ezek az egyének eredetileg boldogulni akartak csak itt és most, szerény körülmények között. Dehogy vágytak ők bányára meg birtokra! Nos! Ezek MIND pattanásig feszültek. Állítom, az elmúlt 20 év alatt nem volt még olyan év, hogy ekkora rétegnek teljen be egyszerre a pohár. Egyetlen csepp elég, hogy túlcsorduljon...

Ma 294 Ft volt - pillanatnyi állapot - az Euro

Ma 1000 Ft alatt nem lehet párizsit venni.

Ma 280Ft egy kg kenyér

Ma 380Ft egy gyerek egy adag étele a menzán.

Holnap?

Jövedéki adó emelés, áfa emelés, gázolaj, benzin, járulék emelés, emelés, emelés.

Sok külföldi beruházó MÉGSEM nálunk fektet be, köszönhetően EZEKNEK a vezéreknek.

Ezután még kevesebb fog. Munkahelyek...?

  A sajtó és szólásszabadság megnyirbálása, a zalkotmány: ezektől legfeljebb felfordult az átlagember gyomra.

Amit most fognak tenni, ott vagy éhen fordulunk fel, vagy NAGYON idegesek leszünk! Sokan. Nemsoká!

Írhattam volna olyan bunkó, arrogáns módon is, ahogy azok szólnak le hozzánk, de véletlenül sem akarom, hogy egyetlen hangsúly is ezekhez hasonlítson. Ők ilyet úgysem olvasnak, a hozzám hasonlóak meg úgyis csak a szép szóból értenek.

Tőlem sokkal okosabb és hozzáértőbb szakemberek fejezik ki véleményüket a kormány hülyeségeiről. Szerintem a dilettáns kifejezés nagyon szép, visszafogott jelző rájuk. Puffogtam már én is teljesen letaglózva az emberi hülyeség azon magas fokán, amit nap mint nap művelnek. Az ordító baj az, hogy rajtunk csattan a mázsás követ hordozó ostor.

Nálam elemi életfilozófia, hogy az egész élet elviselhetőbb JÓZAN PARASZTI ÉSSZEL, higgadtsággal, toleranciával. Ennek abszolúte híján van a fenti kompánia, de annyira, hogy nem is értik e szavak jelentését. Még a hanglejtést sem, mert ha hozzám fordul idegen nyelven egy járókelő az utcán, akkor is sejthetővé válik számomra, mit szeretne, ha a szavait nem értem.

Vagyis, DRÁGA kormányunk nemcsak unitelligens de még az érzelmi intelligenciája is mínusz előjelű.

Sokat gondolkozom értetlenül, mitől ilyenek? Mind nem lehet, hiszen a nagy számok alapján mindenki nem lehet hülye? Tehát nyilván a fejtől büdösödik a hal! A többi testrész pedig anyagi érdekből, félelemből, zsarolással...ki tudja még mivel...de hagyja, hogy velük együtt ámokfusson. Futhatna is, csak ne kéne nekünk ezt végig élni.

Ha csak egy kicsit használnák a fejüket, akkor példaként vehetnék mondjuk egy átlagos, szűkölködő, ámde normális észjárású család életét, és gazdaságpolitikáját. Van X-összeg minden hónapban. Ebből lakni kell, annak minden költségével. Aztán enni kell, akármilyen olcsón, műanyagosan, de kell ahhoz, hogy robotoljon a család. Ha gyermek is van, annak legalább minimális bekerülési költségeit is ki kell gazdálkodni. Ha be kell burkolni a testünket, mert az addigiak szétmállottak, akkor minimális ráfordítással közelíthetjük meg a turkáló utolsó napos akcióit, vagy a kínai végkiárusítást. Kormányunk viszont már sokaknál ezt a létmininimum alatti vegetálást is elvette, tehát elveszik a fedél, az élelem, a rongyok is. Ha a családban valamelyik fél felrúgja a vegetálás szabályait, akkor jönnek a retorziók:viták, cirkuszok, fejmosás, végső esetben szétköltözés (hová?), válás. Hajléktalanok száma nő. Röviden, ha anyuci az éhenhalás küszöbén parfümöt vesz magának, apuci tuti, hogy legalább a lelkét sárba tiporja!

Ehhez képest mit csinálnak odafönt? Előadják a legrosszabb, fejlesztésre és gyógypedagógiára szoruló óvodás viselkedését, hűen lemásolva azok tetteit és gondolkodását. Kimerítik a hazudozás, az elmaszatolás, a másokat hibáztatás, a hisztizés, erőszak, szellemileg visszamaradt idiotizmus minden fokozatát. Valószínűleg nem mind lenne ilyen deviáns, de ha egy ilyen van az óvodában vagy az elmeotthonban, és hült helye az óvó néninek meg az ápolóknak, akkor bizony elszabadul a pokol!

Csak a tegnapi napot említem példának, de sajnos minden nap ilyen:

- Rögzítik az euro és a frank árfolyamát, és ezen az áron megtakarításaikból visszafizethetik hitelüket az adósok. Milyen megtakarítás? Már az oviban is tudják, hogyha kölcsön kérek, azért teszem, mert nekem olyan nincs. Ergo:nincs pénzem, azért kilincselek a bankban. Az árfolyam elszaladásával pedig biztosan nincs, hiszen már soknak fedele, ruhája, ennivalója sincs! Lehet, hogy odafönt mindenki milliomos volt már csecsemő korában, de némi utána járással csak elképzelhetnék, hogy milyen lehet minimálbérből vagy munka nélkül havi fix semmiből élni? Ehelyett most nyugodtan hátradőlnek, egymást dícsérik, hogy milyen ügyesek, és a dolog elintézve.

Másik: visszamenőleg - ezt a kifejezést egyszerűen imádják, mert így Ruppelsztrilszkinnek (Shrek) érezhetik magukat - fizessenek a diplomások: "Fene a jó dógukat! Kapálás helyett egyetemen ücsörögtek ingyé, most meg mi(odafent) fizessük a kölkeiknek a meleg helyet az oskolákban? Aki buta marad, attól végre mi okosabbak leszünk, és mi lehetünk végre a vadakat terelő juhászok! " Legalább ezt a verset megtanulták az iskolában. Hogy milyen megfontolásból gondolják, hogy a 10-20-30 éve diplomázott finanszírozza a felsőfokú oktatást, egyszerűen nem tudom megérteni! Viszont én nemcsak az "Altatóra" emlékszem tanulmányaimból... Nem beszélve arról, hogy az elmúlt 10-15 évben egy csomó diplomás fizetős képzésen kapott diplomát. Hát az meg fizessen kétszer? Ha saját gyereke egyetemre akar járni, akkor hányszor fizessen? ÉS MIBŐL?! Lakása sincs! Majd libáé veszik a kapanyeles gazdagok a papírt a sötét gyereknek, hogy továbbra is az elmeosztály ápoltjai lakhassanak a Parlamentben.

Szóval, újra kéne nyitni Lipótmezőt, és ott kormányozhat, egyeduralkodhat, nyomtathatna bankót a saját képével, körülvehetnék őt az alattnyalói, csak az istenáldotta népet hagyná élni, a falain túl!

Már nem is tudok haragudni, felháborodni, mert ez súlyos betegség. Arról meg nem tehetnek szegények. Csak kezelni kellene őket, de ki vállalja ezt fel? Még visszamenőleg nyakába varrnak valami súlyos államellenes gyógyszerfelírást...persze egyszer minden légvár összedől, de addig még sok öngyilkos, gutaütött, szívrohamos halálesetet kell regisztrálni a mi sorainkból. Ők biztos nem halnak oly könnyen.

Szeptember 1. - Fekete csütörtök: nemcsak azért, mert becsengettek az iskolásoknak, megkondult az utolsó útra vivő harang a fejekben is.

Amikor meghallottam ezt az információt, először nem értettem. Pedig jó fülem van, értem a magyar szót is. Eddig legalábbis...

Aztán azt hittem, kandikamerás felvétel, mindjárt jön valami borzas hajú vidám fickó és megkönnyebbülten felkacagunk.

Aztán - komolyan mondom - jeges rémület markolászta a szívemet. Ez nem lehet igaz. Ha ez komoly, akkor itt és most valami borzalmas játszódik! Tudjuk ezt mindannyian, hiszen annyi jel mutatta már másfél éve, de az ember próbál nem foglalkozni ilyesmivel. Éli a saját hétköznapjait, problémáit, örömteli perceit, a "mélyrepülésű" gondolatokkal meg nem foglalkozik. Annyi értelmes dolog van a világon. Akkor meg nyilván nem a sötét agyúak viselt dolgain agyalunk, ugyebár...!

No de ez! Ez nem létezik, hogy megtörtént!

Nem az a baj, hogy az átkozott alaptörvényt egyesek dícsérik. Dícsértessék, sose legyen nagyobb örömük. Tegyék ezt lehetőleg a maguk köreiben: zárt ajtók, zárt osztályok mögött. De hogy minden településen, minden hivatalukban létesítsenek ennek egy giccses oltárt? ...vagy mit... ehhez állítsanak egy embert!? Kell ám, hiszen máris paradicsomos lett... Az oltár elé lehet-kell-kötelező járulni, letérdelni, perselyezni is fognak? Virágcsokor? Fekete színű terítő? 

...olvasom, van, aki már rendelt belőle. Tényleg? Létezik ilyen ember?

Szophoklész szelleme most durrant szét: azt írta, az embernél nincs csodálatosabb...ha ezt felülről látta, visszaszív mindent, amit valaha papírra vetett.

Az egészben az a legborzasztóbb, hogy ez már egyszer, nem is régen, megtörtént. Még élnek azok, akik végig kínlódták az ötvenes éveket. A kiselefánt sem felejthet ennyire hamar!

Nem létezik, hogy van még egy ilyen nemzet Európában. Egyben okosok a sötétagyúak odafent. Tudják, hogy ez egy széthúzó, birka nép. Aki nem tartja magát annak, és megteheti, sokadszor mondom, húzzon el innen!

A tervezet szerint - amit természetesen elfogadnak, és ezer évre szólóan kőbe vésnek - arról van szó, hogy közvetlen az állam nevezné ki az iskola igazgatókat. Mint sok más esetben, itt is leverődött a biztosíték sokaknál.

Mivel nyilván azok kapnak majd igazgatói széket, akik közel vannak a narancsligethez. A többi pedig nyalhat citromot...

Mindig is létezett az előrejutás eme módja. Szerintem már az ősember is, aki végre tudott tüzet gyújtani, csak kellő ellenszolgáltatás fejében engedett a tüzéhez másokat. Vagy egy fél mammutért, vagy a seggnyalásért.

Az, hogy a mai kormány még csak nem is csinál úgy. mintha nem, hát ő aztán igazán nem... ő talpig korrekt és becsületes! Erre még mondhatnám azt is, hogy legalább nem tupíroz fölöslegesen.

Amiben azonban a tiltakozóknak nagyon igaza van, az a HOZZÁÉRTÉS hiánya!

Az még rendben van, hogy zsíros állásokra a velem szimpatizálókat, rokont, barátot, atyafit pakolok, csak legalább értsen már ahhoz, ahova ültetem! Festőművész ne legyen már adóigazgató... Abból aztán még nekem, (a Mindenható Jóistennek=I. OV) sem lesz hosszú távon hasznom! A probléma viszont az, hogy kormányunk még véletlenül sem azt ülteti egy adott helyre, aki látott már olyat, hogy látták, hogy... szóval szakmailag tök hülyén állnak hozzá.

Könyörgöm! Ha mondjuk van 100 zsíros állás, arra vagyon 1000 atyafi, csak tán' akad a felhozatalból némileg odavaló?

Szóval, az iskolaigazgatói kinevezések felháborítanak néhány értelmes embert. Attól félnek, azállam majd nem a megfelelő, csak a jó hosszú nyelvűeknek  kedvez...

Igazuk van.

Csakhogy! Attól, hogy eddig az önkormányzat nevezte ki őket, attól még ugyancsak a hosszú nyelv volt az egyetlen döntő szempont a pályázó nyertesének!!!

Komolyan! Idén is történt nálunk, a mi kis városunkban egy ilyen, írtam is már róla. Persze itt is felháborodtak, aláírást gyűjtöttek, viszik a lurkókat - lassan már százat - de hát ez kit érdekel? Maximum a szülőket, meg a jobb érzésű, lelkiismeretesebb fajtát. Az meg majd csak kihal, mint a neandervölgyiek...

Az ominózus cikk írója az írása végén megjegyezte, hogy sajnos iskolába járni KELL. Lassan majd nem lesz normális iskola már, mert olyan sok a talpnyaló, a gyerek meg egyre fogy...

...én is, folyamatosan ettől félek.

A rideg valóság viszont az, hogy tökmindegy, ki nevezi ki őket, a hülyeséget mi szívjuk meg, neandervölgyiek... és lehet, ez már így lesz az idők végezetéig...

Épül a kormány MEGOLDÁSA!

Mintegy elenyésző számú ház egy-két-három-sőt több gyerekeseknek.

Ide költözhetnek, ha befalta a bank a pénzüket, ingóságaikat. Már az apraja. A nagyjának nem készül barakk.

Gondolom, ide is csak az ideológialiag kellően agymosott, tapsolós, elmúlt évek "leveletípusú" hitelből tönkrementek mehetnek. 

Kire szavaztál: hazugságvizsgáló, vallatás és még mi alapján döntik el, hogy ki az az ELENYÉSZŐ, aki ide költözik?!

Biztos, hogy oda akar költözni?!

Akinek svájci frank alapú hitele van, annak még lehet munkahelye, iskolája, óvodája, rokona, ismerőse, szokása, "mittomén".

 Ki megy oda? Ki választja ki a sokezer közül? Megint munkatábor készül? Csak nem lesz kápolna is Szent Orbán képmásával? Minden vasárnap istentisztelet, perselyezés, imádság? Tisztelni köll, imádkozni a gyerök előremenetelét, labdaérzékét, angol iskolai elitképzését? Nem vicc: "a mi utcánkban már gyűjtöttek vóna rája, ha attam vóna, de fityiszt néki... "

Szóval: ki lakik Ócsán?

Ki nem?

Miért Ő, miért nem?

Ha lakhatna, de nem akar?

MERT:

- ott élt eddig. ahol élni akarva hitelt vett fel.

-mert dolgozik, ahol épp lakik, és az Ócsán van.

- mert a gyerek szereti az iskolát, ahol laknak.

-mert a családtagoknak szükségük van rá.

-mert MEGKÉRDEZTÉK? 

- MERT KI KÖLTÖZIK ODA?

-MERT KI ÉPÍTI?

-MERT KINEK LESZ EBBŐL HASZNA?

...egyszer volt ...sose lészön a jövőnek  "TÖBBSÉGVIKTOR"-a..

Készült egy felmérés magyar középiskolákban. A lényege:mi lennél szívesen? A kamaszok jelentős hányada médiában akarna dolgozni, természetesen a képernyőn. Az ok, hogy az ott dolgozók gazdagok, híresek, szépek, bármit megtehetnek, hatalmuk van... amit tehát a mindennapokban a fiatalok látnak.

Amikor szidják a médiát, mert pocsék, sok benne az erőszak, a reklám, az értéktelenség, pongyola szöveg, stb... én mindig védem. A televízión akad egy gomb: az a kikapcsoló. Nem muszáj nézni. Ezerféle más dolog létezik a képernyő bámulásán túl. 

Ám most elgondolkoztam:

- indul a valahányadik X faktor

- lesz megasztar 6 (!) eszerint 5 db már volt

- na meg a kedvencem!: a Való Világ...!

Nem beszélve a kisebb csatornák ilyen-olyan valóságshowiról.

Hazánkban nem él 10 millió ember.

Évente többezren jelentkeznek ezekre  műsorokra.

Ennyi sztár az egész földön sincs! Hollywoodban az egy átlagos lakosra jutó hírességek aránya szerintem meg sem közelíti a honi jelöltekét. Ennyi tehetség egyszerűen nem lehet!

Ennyi sztárt Magyarország átlag lakossága nem tart el.

Ennyi hírességre nincs szükség se a képernyőn, se a színpadon, se a zenei iparágban.

Persze a média csak a nézettségre tör: agymosott társadalomként kezelve a honpolgárt.

Őket nem érdekli, mi lesz a jelöltekkel. Nem is ez  a dolga.

Ám a jelölteknek nincs senkijük, aki felvilágosítaná őket? Nincs értelmes ember a közelükben? Barátok, rokonok, család, főnök, munkatárs, tanár?

Kedves anyjuk arra nevelte őket, hogy légy sztár? Amikor gyerekként erről beszélgettek, nem mesélt anyuci arról, hogy kik a hírességek, kik a sztárok, kis ismert emberek, és mivel, mitől lettek azok, amik? Mi az ára, hátránya, persze előnye is az ismertségnek? Mit kell ahhoz tanulni, kibírni lelkileg, fizikailag? 

Nem régen, aki szerepelni akart, jelentkezett a Színház és Filmművészeti Egyetemre (bocs, ha nem pontos a neve), elment újságíró tanoncnak, elvégzett egy-két egyetemet, vagy minimum perfekt beszélt egy-két nyelvet. Avagy tehetséges énekesként, táncosként híres lehetett.

Volt tehetsége és persze szerencséje is hozzá.

Ilyen ember nem termett naponta. Idővel ért meg rá.

Akik egyre fiatalabban jelentkeznek, azok szerintem mindezt végképp nem látják át. A szüleiket kéne elsősorban agymosásban részesíteni.

Amikor valaki ismertecske lesz, az adott média meg a társlapjai ontják magukból a 15 percig tartó álhíreket: plasztikáztattak - sosem az agyukat . Összevesztek, elváltak,  buliztak, vásároltak. Ahogy telik az idő, már azt se tudjuk, ki fia-borja, honnan jött, csak annyit: celeb.

Lemeze, szerepe, munkája nincs, csak botrányai. A végén meg kiköt egy klinikán, drogos vagy alkoholista lesz, mert persze nem jön össze az álomkarrier.

Ezt a sorsot választják baráti, szülői unszolásra a jelentkezők... Mintha aláírnák a halálos ítéletüket.

Kedveskéim! Nem vagyok ellene a pénznek: jobb, ha van. Jobb, ha legalább annak hiánya nem emészt fel. De nem attól leszünk boldogok!

Ha kívánhatok valamit, azt szeretném, hogy az emberek elégedettek legyenek, de attól, hogy mindenét átszabatja, wc-re sem tud menni kamera nélkül, kritizálják, felismerik, attól boldog lesz? Aki ráadásul a menő körökben forog, az borzasztó sokba kerül. Anyagilag is. Hiába keresne átlagember szemével sokat, ott már nem kínai bolti portékát, nem párizsit, nem lakótelepi lakást, és nem suzukit használnak, oda flanc kell elképzelhetetlenül sok pénzért.

Csak jelentkezzen a sok álmodozó fiatal, a sok kielégítetlen biztatójával együtt. Sérült   a világ, de ez lesz még rosszabb! Reszkessetek értelmesek, ez már a vég!

Szerintem átlagembert soha még nem bombáztak annyit a külsejére vonatkozó elvárásokkal, mint napjainkban. Már kezdik a férfiakat is, de azért ez még mindig a nők "terhe".

Kedves ismerősöm három kislány anyukája. Csinos, kedves arcú, vidám nő, akire szívesen néznek a férfiak is. Szóval egy "jól karbantartott" harmincas MOLETT hölgyről beszélek. Felsőfokú nyelvtudás, diploma birtokában is sokáig kilincselt, amíg végre talált állást. Középfokú végzettség is elég lett volna hozzá, de nagyon örült neki. A három hónapos próbaidő vége felé indoklás nélkül kirúgták. Pár nap múlva vissza kellett mennie valami papírért a céghez. Akkor találkozott az utódjával: manökenalkatú, kissé kihívóan öltözött, csinos hölggyel. Ezen kicsit felbosszantotta magát, így nyomozni kezdett. A munkájára valóban nem volt panasz, csakhogy időközben jelentkezett a helyére a csinosabb külsejű, így annál maradtak. Nyilván nem tett panaszt, csak nyelt egyet.

Ez a történet jutott az eszembe, amikor a napokban arról olvastam, hogy a mai anyukák a gyerekük öltözködési stílusát utánozzák. Felveszik egymás ruháját, stb... Kiemelte a cikk, hogy manapság, ha két nő megy az utcán, hátulról azt hiszed, hogy egyidősek, csak az arcukon látod a korkülönbséget. Most akkor ez dícséret, vagy nem?!

Nézzük csak!

Egyrészt vagyon a szépség-fiatalság imádata. Minden azt sugallja, hogy öregnek lenni  ördögtől való... Ha azonban egy családanya tesz is arról, hogy fiatalos, csinos, egészséges életmódú legyen, akkor az már elítélendő? Miért ne lehetne saját lányával hasonló alkatú egy anya? Hiszen azonosak a gének. 

Vagy arra utalt a cikkíró, hogy a mai fiatalok olyan elhízottak, hogy semmivel sem különbek hátulról a saját anyjuktól? Ez sem hízelgő, és nem is igazságos...

Ismerősöm története sem egyedüli. Bizony hogy számít a külső! Főleg, ha férfi a főnök. Mint ahogy az is megtörtént eset, hogy egy vezető beosztású nő kirúgta a gyönyörű titkárnőjét, aki példásan dolgozott, mert nem bírta elviselni, hogy az ügyfelei folyton dícsérték a beosztottat. Keresett egy ügyetlenebb, de trampli titkárnőt magának.

Csinos, fiatalos édesanyák szerintem tudnának mesélni sorstársaik rosszindulatú megjegyzésről:

- szeretőd van, hogy így adsz magadra?

- biztos szalad a ház, ha ennyire csak magaddal foglalkozol.

- jól kereshettek, ha egy vagyont költesz a szépségszalonokban!

Pedig valószínűbb, hogy csak kicsit odafigyel magára és az életmódjára.  

Azt is hallani, hogy a másik oldal is sokat szenved. Molettektől hallom, hogy gond van az egészségükkel, hamar elfáradnak, nem néznek reklámokat, meg olyan filmet, amiben jó nők vannak, mert mardossa őket a lelkiismeret furdalás. Nem beszélve a súlyukra tett megjegyzésekről...

Szerintem az igazság teljesen máshol van!

Elfogadom-e magamat úgy, ahogy vagyok? Ez a legnehezebb. Ha nem, akkor nekem kell tenni érte. Mert ha borzasztóan zavar a súlyfeleslegem, akkor muszáj nekem lefaragni, mert az én napjaimat mérgezi meg. Aki pedig remekül érzi magát ducibban, így szeretik, elfogadják, akkor kit érdekel, hány kiló?

Az pedig, hogy ki mit vesz fel, erről csak annyi a véleményem, hogy szerintem kortól függetlenül úgy öltözzünk, hogy vegyük figyelembe, hová megyünk, és sose villantsunk, akkor sem, ha párductestüű 16 évesek vagyunk.

Ha pedig valakinek csinos az alakja, miért ne viselhetne divatos farmert, blúzt, szűk szoknyát, akkor is, ha 50 éves.

Csak azért, mert valakinek kamaszlánya netán felnőtt gyerekei vannak, mégsem járhat otthonkában, vagy fekete népviseletben. Ha a munkahelyére nem kötelező a nagyanyós kiskosztüm, akkor miért nem jó a farmer egy csini polóval? Azért mert anya? Apu nem jár farmerben és pólóban?

Csak rosszindulatúan jegyzem meg, hogy a legkevésbé éppen a tinik néznek tükörbe. A mini szoknya, csípőfarmer, passzentos nadrág ugyanis véleményem szerint nem a tinik kiváltsága. Hurkás has-comb-fenék ellen való bűn azok túlzott kihangsúlyozása.

Az öltözködés mindig is az önkifejezés kategóriájába tartozott.

A rosszindulatú megjegyzések, gonoszkodások, irigység pedig már a bibliában is jellemző tulajdonsága volt az embereknek.

Az biztos azonban, hogy napjainkban túlságosan felértékelődött, egyéb valódi értékek rovására. Csakhogy a baj az, hogy egyenjogúság helyett engem arra emlékeztet, hogy ahogy az autó, lakás, üdülés, úgy a NŐI külső is,még mindig csak ÜRES státuszszimbólum. Ebben pedig - mi nők, - ugyanúgy hibásak vagyunk, mint a férfiak!

Szerintem a ruházkodás és a külső sokkal kevesebb időt érdemel, mint amit ráfordítunk. Velem együtt, hiszen én is erre vesztegettem most magamat!

LEVELE!- Mármint Micimackóval!

Karika, korhatár nélkül gyanútlanul ülök be két kiskorú gyerekemmel a legújabb Micimackó történetre a moziba. Azt gondolom, utódaim fejlődése zavartalan lehet végre egy ilyen filmmel.

Erre mit tapasztalok, tobzódik az egész filmvászon a mocsokban, káros ételeket nemhogy két pofára zabálják, kézzel-lábbal, de még meg is mártóznak a nyúlós-ragadós mézben.

Tudjátok, az hány kalória? Tömény cukorszerű ragacs! Mégis, mit képzelnek odaát a nagy, a határtalan lehetőségek kövér országában. Itthon már ilyesmire nem vevő a gyerek.

Nincs cukorka, nyalóka, csokika, sütike, chips, még pattogatott kukorica sem, mert az meg SÓS!!!! Ilyen fertő nekünk nem kell. A gyerek majd kap nyers répát a szülinapjára. Majd karikára vágom, belenyomom a számos gyertyát, mert biz' se 10, se 6 gyertya nem fér el egy normál méretű karotinbombán. Hacsak nem veszek marharépát.

A menüt úgy képzelem, hogy lebőrözött csirkecsontból főzöm rengeteg zöldséggel, petrezselyemmel. Egy csipet sót sem teszek bele. Kockát pedig nem tűrök a konyhában. Még a lakásból is száműzök minden kockát, akkor is, ha műanyag vagy fa. Nehogy már még leveskocka...

Aztán lesz natúr csirkemell szelet - só, bors nélkül, sótlan vízben főtt burgonyával.

A desszertet már mondtam. Répa, torta alakzatban.

Nincs több Túró Rudi, kakaó. Még a tejet is mellőzzük, hiszen tejcukor van benne. Még kísértésbe esnek ezek a szegény gyerekek...

Kakaós kalács, gabonapehely, fagylalt?Borzalom!

Gyümölcs se lesz, mert abban is sok a cukor.

Majd rághatnak nasira salátalevelet, persze szárazon! Csak nem fogom előtte sós-cukros-ecetes vízben kornyasztani?!

Ihatnak hozzá vizet, buborék nélkül. Az ásványi sók nem károsak?

És a schüssler sók, meg a homeopátiás golyócskák? A gyógyszerekben nincs cukor?

Nem baj, majd öngyógyítók leszünk. Úgyis drága a gyógyszer!

És végre elérhetik lányaim az álomsúlyt, mert a kicsi eddig 16-17 kg körül mocorgott - csizmában és nagykabátban, a nagy pedig már több mint 25 kg. Vigyázzunk, nehogy túlsúlyosak legyenek.

Azt nem tudom, hogy a salátalevél elegendő lesz némi nyers répával nekik egész nap, mivel ők sportolnak, gyalogolnak, naponta 10-20 alkalommal lógnak a bordás falon?

Biztos elég nekik ennyi. Aszonták odafent, és aki fent van, arra ugye fel kell nézni, tehát igazuk van.

Micimackót pedig egyszer és mindenkorra száműzzük! Majd még megrontja a gyerekeket.

Ezentúl inkább vámpíros filmeket nézetek velük. Abban csak vér van, meg fokhagyma. Az pedig tisztítja a vért. Jó lesz így. Szép, új világ. Boldog szülinap és még sótlanabb jövő...

A különböző hírportálok adták hírül az ombudsmani vizsgálat eredményét.

Gyakran beszélgetünk középkorú barátainkkal, hogy múlnak az évek, pedig mindannyian fiataloknak érezzük magunkat. Testileg-lelkileg egyaránt. Amikor szóba kerül, milyen lenne, ha visszamehetnénk újra gyereknek, vagy fiatalnak, mindannyian leszögezzük újra és újra, hogy NEM!!! Nem lennénk megint és MOST, ebben a világban fiatalok. Idős ismerőseim pedig sorra hálát adnak annak, hogy ők már nyugdíjasok...mert az most még biztos. BIZTOS- BIZTONSÁG - ez lehet a kulcs, a "megoldás"?   Hogy is lehet ez?

Szerintem az emberek nem annyira gazdagok és boldogok akarnak lenni, hanem nyugalmat és kiszámíthatóságot, bizonyos fokú állandóságot szeretnének. Na ez az, ami mára  a múlté!

Aki végigküzdi azt  a hatalmas - zömmel fölösleges - tananyagot, amit be kell biflázni "csak" az érettségiig, tudjon nem egy, most már 2 idegen nyelvet... Érjen el maximális pontszámot ahhoz, hogy bejusson egy jó kis felsőfokú intézménybe, ott biflázzon be mindent. Szerintem már ez is elég ahhoz, hogy néhányan megzakkanjanak agyilag, ha mondjuk érzékenyebbek a kelleténél...

Ha ehhez még egyéb önértékelési zavarok társulnak, pl.: a külalak nem hasonlít az általa megálmodottra, nincsenek barátai, úgy érzi, nem tartozik sehová, a családban is problémák vannak, szerelmi csalódás éri...sorolhatnám még, akkor mihez "nyúlhat"?

Amikor elvégez egy egyetemet, elhelyezkedik mintegy 150000Ftos bruttóért.

Ha talál állást!!!

Ha talál, akkor munka mellett tanul tovább: Könyv, tandíj, lakhatás, idő, rezsi, kaja, akkor még nem beszéltünk arról, hogy fiatal: öltözködne és szórakozna. Utazást már meg sem említem...

Ha állást keres: túlképzett, alulképzett. Túl fiatal, túl öreg. Már van családja, még nincs családja. Túl csinos, nem elég szép....

150000Ft: mire elég? Rezsiárak, élelmiszerárak az egekben. Ahogy mondják, az éhenhaláshoz sok pénz, minden egyébhez kevés.

Ha a család nem segítheti anyagilag, akkor milyen esélye van a jövőre?

A CSALÁD! A szerepe döntő! Ha gondos, megértő, elfogadó - csak akkor.

A család azonban a fiatal felnőttnek már önmagában kevés  a jövő építéséhez.

"Mindenütt jó, de legjobb otthon"-csak a mondás szerint. Ebben az országban, most, 2011-ben mindenütt jó, csak menjen már innen....  Aki nem tud tényleg elmenekülni, az megteszi máshogy...

Régen, még 10-20 éve sem volt ez ennyire kilátástalan. Nem akarok gyerek lenni, és nem tudom, hogyan lehet majd az én gyerekem jobb helyzetben 10 év múlva, mint ma.

Ez pedig BORZASZTÓAN KIÁBRÁNDÍTÓ ....

Ami Norvégiában történt, arról mindent megírtak már, legalábbis sokat. Még hetekig a vezérhírek között lesz. Nem is gondolnék arra, hogy egyáltalán számra vegyem az ott történteket. Nagyon okos elemzők, szakértők dolgoznak ez ügyben. Ami azonban az én kicsi szürkeállományomat "felborzolta" kissé, az egy apró betűs hírecske volt. Arról szólt, hogy két nappal a szigeti tragédia után, nehéz az elhunytak azonosítása, mert mintegy 15 áldozatért nem jelentkezett senki.

Mi van?!

Mi az, hogy nem jelentkezett senki?

Miért?

Azok is meghaltak? A hozzátartozók? Az osloi merénylet hét halálos áldozatot követelt. Az nem indokolja, hogy távol maradjanak a szeretteikért.

Hallani muszáj volt a tragédiáról, mert erről csak az nem értesült, aki valami eldugott őserdei rezervátumban tengődik négy lábon, és megszakadt a szélvihar vagy a vadállatbőgés miatt az internet és műholdas kapcsolat. Ha nincs térerő. Van még egy-két ilyen hely a világon, ám az ritka. Nem 15 család összes tagja süket netán?

Vagy netán nem hiányoztak?

Nem tudom épp ésszel felfogni csak abban az esetben, ha abba a hitbe ringatom magamat, hogy rosszul írták le, rosszul olvastam.

Azon a szigeten gyerekek, fiatalok voltak. Ez elég tág fogalom. Mondjuk 10 és 25 év között. Rólam anyám a mai napig tudja, ha kiteszem a lábam a városból. Pedig elhaladtam már a 25-öt... Ha Csuhajröcsöge-felsőn halomra lövik az embereket, Csuhajröcsöge-alsóról is üzennék, ha élek. Anyám pedig minden eszközzel azon lenne, hogy kiderítse, hol vagyok/voltam, élek/nem élek, mi van velem.

Ha mégsem jelentkeztek 15 elhunyt lélek azonosítására, annak egyetlen oka az lehet, ha az összes elhunyt hozzátartozója is elhunyt... Értitek?

Tudom én, hogy vannak szülők, akik azért küldik táborba a gyereket, hogy ne kelljen velük foglalkozni. Tehát nem azért, mert nincs, aki vigyázzon rájuk, mert anyu-apu robotol...hanem mert a szülő szülöttje zavar. De csak feltűnik nekik nagy ráértükben,. hogy a gyerek épp ott volt, ahol nem sok esély maradt a túlélésre... Vagy ennyire nem érdekli őket...

Nem létezik ilyen. Egyszerűen nem hiszem el...

Szemlélődve, figyelmesen élek. Másokkal konkrétan nem foglalkozom, és nem ítélkezek. Ám amikor járok-kelek, elgondolkozom azokon a szituációkon, élethelyzeteken, amiknek akarva-akaratlan szem és fültanuja vagyok. Azt gondolom, áldás lehet olyan munkát, hivatást végezni, amit szeretünk. Sajnos egyre kevésbé találkozunk ilyennel. Kisebb-nagyobb megalkuvásokkal azonban el lehet végezni a nehéz, vagy lelkileg megterhelő robotot is. Ami viszont számomra örökre megfejthetetlen rejtély, az az ELLENŐRÖK tevékenysége.

Rengeteget gondolkoztam már azon, mi késztet embereket arra, hogy ezt az aljamunkát végezzék?! Ettől szerintem takarítani is jobb vagy vécésnek lenni: az ember rendet rak, tisztaság lesz. Ez adhat egyfajta örömöt. Nem beszélve a WC-n bekövetkező megkönnyebbülésről...

Szóval az ellenőri "munka" nálam a megtestesült kérdőjel. Csak akkor található rá mentség, ha valaki már térdig lejárta a lábát, már az éhenhalállal küzd ő is, meg jó sok kiskorú gyereke, és akkor sem talál munkát. Semmit. Még a testével sem.

Felszisszenhet bárki, kifejtem, miért vagyok ilyen undok velük szemben.

Kicsi korunkban a gondosabb anyák, nevelők arra tanítanak, ne árulkodj, ne bánts másokat, ne akarj rosszat a társadnak, ne gonoszkodj! "Szeresd felebarátod!" Tehát, egy elemi neveléssel ellentétes munkakört alakítottak ki a felnőttek.

Van még egy spirituálisabb ok, amit hogyan feledhet, aki erre vállalkozik? Minden, amit teszünk, visszaüt. Ha mosolygok, mosoly lesz a válasz. Ahogy élek, ahogy viselkedem, azt kapom vissza. Ha egyszer mélyen magunkba nézünk, beláthatjuk, hogy így van. 

A kisebbik lányom maga a derű. Rajzaiban színes, vidám alakok vannak. Minden mosolyog. Mert vele így viselkednek. Derűt, nyugalmat áraszt, és visszakapja. Nagyon kedves, és nem is bántja senki. Sokan mondják rá, egyszerűen a lányomra nem lehet haragudni, nem lehet nem szeretni. Felnőtteknél is sokszor tapasztalom. Van, aki tele van pénzzel, szerető családja van, de semminek sem tud örülni, mindenben a hibát keresi. Keserű, beteges lélek. Másoknak nagyon nehéz élet jutott, mégis kedvesen, méltósággal tűrnek, és meglátják a porszem szépségét is.

Aki viszont elmegy ellenőrnek, az olyan, mintha a halálos ítéletét írta volna alá. Mert azt kapod vissza, amit adsz! Az ellenőrnek az a dolga, hogy szaglásszon, megkeresse a hibát, a bolhát felfújja elefánttá, legyen rosszindulatú,  könyörtelen, szigorú, rideg, számító, lélektelen, szívtelen. Ez a munkaköri leírása magyarul. A legkisebb vétségért embertelenül szigorú retorziókat alkalmaz, végrehajtását ellenőrzi, a legkisebb lazaságot sem tűrve.

Dolgát végezvén, munkaidő lejárta után hazamegy, és kedvesen, nyugodtan viselkedik otthon, a családjával, szerelmével? Kedves, megértő, csupa szív?

Ha ilyen, akkor az kettős személyiség, aminek a pszichiátriában komoly szakirodalma van. Ha pedig otthon, a magánszférájában olyan, mint a munkahelyén, akkor isten sem menti meg attól, hogy visszakapja mindazt, amit ő tett munkaidőben másokkal. Nem akarok példákat sorolni, pedig tudnék a környezetemből.  Gondolom, mindenki ismer legalább egy ellenőrt. Ritka, súlyos betegség, tragédia, válás, különös történések ... 

Van még egy "hivatás", ami még az ellenőröktől is aljasabb: a BESÚGÓ, FELJELENTŐ. Különben egymás nélkül élni sem tudnak. Feljelent: ellenőr megy, kivizsgálja, hibát pedig az élő fában is találunk ugyebár. A besúgó legtöbb esetben semmilyen elismerést nem kap gonoszságáért, vagyis zsigeri gonosz!  Szóval csak úgy, csak azért, hogy a másiknak ártson...rosszabb, mint a rablógyilkos, mert az mindig VALAMIÉRT öl. De a besúgó csakis azért, hogy örüljön, kielégüljön, kárörvendjen a más baján. Az ellenőr mindehhez pedig asszisztál. Gratulálok hozzá mindkettejüknek.

Ez a sötét írás pedig azért fogalmazódott meg bennem, mert szinte nincs nap, hogy ne olvasnék arról, ki mindenkit tesznek tönkre, aláznak, hurcolnak meg, valós vagy valótlan állításokkal. Sok olvasó meg legyint, hogy na ugye, úgyis volt vaj a füle mögött.

Nem tudok, csak undorodni ettől... 

Forró nyári napokon sokaknak tompul az agya. Rám a hideg tél van borongós és idegesítő hatással, de nem vagyunk egyformák. Azért nekem még mínusz 20 fokban sem jutott eszembe, hogy véget vessek a családomnak, meg magamnak.

Olvasom a legfrissebb információkat: fiatal férfi kiirtotta családja 3 nőtagját, majd magával is végzett. Egy édesanya három gyerekét és önmagát gyógyszerezte be. Az egyik gyerek meghalt. Egy anya megölte magát és fogyatékos lányát. Egy asszony felgyújtotta önmagát. Miért ?!

Nem akarok spekulációkba bocsátkozni. Azt azonban furcsállom, hogy egy anya fordul saját gyerekei ellen. Nincs ilyen a génjeinkben, mint ahogy az öngyilkosság sincs. Persze már tudományosan igazolták, hogy bizonyos hajlamok örökölhetők. Mindenesetre - szigorúan magánvéleményem -, hogy ehhez "kétségbeejtő bátorság" kellhet. A legtöbben elítélik az öngyilkosokat. Azonban gondolkozzunk: ez igenis bátorság. Az emberben túlteng az életösztön. Csodás megmenekülésekről hallunk katasztrófa helyzetben, balesetekkor, mert működött az életösztön. Valami ilyesmi lehet az is, amikor halálos betegségekből felépül valaki. Működik az ösztönünk. 

Micsoda kilátástalan, kétségbeejtő, fájdalmas események, élethelyzetek, érzelmi válságok adódhatnak akkor, amikor valaki ilyet tesz. Túlnő a kétségbeesés az életösztönön. Az anyai ösztön pedig erre rátehet még egy lapáttal. 

Naponta olvasunk hasonló híreket. Ez a mai azonban több heti "adag". És még csak fél nap telt el.

Mi történhet mostanában a környezetünkkel? Mi van ITT? Kilátástalanság, kétségbeesés, pénztelenség, kiüresedés.  Eddig is voltak szegények. eddig sem mindenki élt a napos oldalon. Igaz.

Csakhogy már szinte nincs is napsütés. Nincs remény sem arra, hogy kisüthet. Mélyszegénység eddig is volt, de talán azoknak alacsonyabb is volt az értékrendje. Most olyanok kerülnek kilátástalan helyzetbe, akiknek van egy elemi életszükségletük: legyen tiszta fedél a fejük fölött, tudjanak enni párizsit vagy zsíros kenyeret. Ki tudják fizetni a számláikat és a gyógyszereiket. Ehhez azonban munka kell: egy átlagfizetés nem elég már a havi rezsire...tovább nem is sorolom. Aki pedig elveszíti még az éhbérét is, az hová megy olyankor, amikor emberek százezreinek nincs, vagy bizonytalan az állása.

Azt mondják, a remény hal meg utoljára. Megsúgom: több százezer embernek már rég el is temették a reményét. Mérhetetlenül szomorú vagyok, mert ez szerintem csak olyanokat indít meg, mint én, aki képes átérezni mások szenvedését, tehetetlenségét. Csakhogy én nem tudok mit tenni, legfeljebb imádkozom, hogy én és a szeretteim soha ne kerüljenek még a közelébe sem egy ilyen állapotnak.

Akik pedig tehetnének ez ellen az uzsora-kizsákmányolás ellen, azoknak csak azon jár az eszük, hogy még! Még! Adj még, add ide még a méltóságod és az életed is! Ez már rabszolgaság...

Egyszer a rabszolgatartók legyenek ilyen kínok között!

Az elhúnytak nyugodjanak békében.

 Írtam már arról a "szóbeszédről", hogyan teremtenek majd "munkát" az állástalanoknak. 

 ...aha. Meghalt. Cirka 520 éve....oda az igazság. 520 éve nem találjuk. Nem is keressük. 

 Aki nem talál munkát, elmehet közmunkásnak stadiont, utat, mauzóleumot építeni, dicső emlékeket a jövőnek, hogy soha ne feledjük ezeket az éveket. A kétkezi munkát népszerűsítve a Zállam mindehhez nem biztosít modern technikát. Így is spórol, meg ugyebár akkor tovább tart. A munkahelyteremtő statisztika az egekbe repül. A végén még többen fognak dolgozni, mint ahányan vagyunk... Amit aZállam akar, az úgy is lesz. Ámen.

 Annyira örülök ennek a "hamburgeradónak"!

  Sokminden kimarad a hírekből...

 Híres és hírhedt, de elismerten nagy színészünk saját maga által is bevallottan "nagy hülyeséget csinált"! Megjegyzem, más emberek életének veszélyeztetése nálam már nem a "hülye" kategória. Egyszer erről az esetről ítéletet hoz a bíróság. Sokan egyenesen a fejét követelik tettéért. Szerintem ebben az országban sokkal nagyobb disznóságokat úsznak meg emberek, csak ezekről a dolgokról, mi, egyszerű honpolgárok nem is tudunk...! Ezzel nem védem a művész urat, ám nekem attól nem lesz jobb, hogy ő a hűvösön csücsül.  A "Canossa-járás"-on meg már részt vett, hiszem a média nem csak felemel, hanem sárba is tapos... Nyáron bemutattak egy rajzfilmet. A főhős hangja említett színészünk volt. Tudtam, hogy ő lesz, hiszen erről is cikkeztek, szabad-e neki ezek után kiskorúaknak szóló filmekben, előadásokban megjelenni. Lányaim 9 és 5 évesek. Ők azt sem tudják, hogy az említett úr a világon van! Nem érdekli őket a híradó, a bulvár, sőt, nálunk ezek a tartalmak gyerekeink felé tiltó listán vannak. Nem nekik való, és nem is érdekli őket. Nekik nagyon tetszett a film, lelkük pedig abszulút sértetlen maradt attól, hogy a főhős hangja azonos a balesetet okozóval. Most olvasom, hogy a művész úr újra játszik a Nemzetiben gyerekdarabokban, és ez bizony sokakat sért. Gyakorló anyaként annyi hozzáfűzni valóm van, hogy a pszichológusok szerint is a gyerek 8-10 évesen már el tudja különíteni a mesét a valóságtól, főleg, ha a szülő ebben segít. Tehát, ilyen idősen meg tudja különböztetni, hogy nem a holdbéli csónakos veszélyeztetett embereket az országúton, csak az a színész, aki játsza. A még idősebb fiatalok pedig mindezt már tudják. Ettől függetlenül érezhetik magukat katartikusan az elóadás alatt és után. Akár érdekli őket a színész személye, akár nem. Ha pedig a bíróság mégis az elzárás mellett dönt, akkor nincs miről beszélni. Ám a gyerekek (is) szegényebbek lehetnek azután egy élménnyel. 

 Mekkora érték az egészség! Közhely, csak legyintünk rá. Észre sem vesszük, ha van. Annyi problémánk van, mindenen bosszankodunk, dühöngünk: a főnökön, a közlekedésen, a boltokban, a családunkon... Pedig az egész nem számít!!!! Az egész semmiséggé válhat egyetlen pillanat alatt!