A gondom az, hogy már régen nem tehetség, tudás, szerencse alapján termelődnek a hírességek, megcsinálják maguknak a csinnadrattát. Vagy megfőzik... Szegény (sztár)szakácsunk sem nézte meg a hozzávalókat, amikor kipróbálta az újdonságot. Lehet őt elítélni, útálni ezért, no de a lónak is négy lába van... Szerintem a vizes lepedőt azért mégsem ő érdemli, hanem a szőke nők díszpéldánya, aki azt hiszi, ezzel megcsinálja a szerencséjét: nincs nap, hogy valamelyik erre vevő média ne kapná szárnyra a hölgyeményt. Aki irtó büszke lehet a szerencsétlenségére, és már érzi a tenyerében a milliókat. Állítólag dolgozik. Meg gyereket nevel. Meg van ideje nyilatkozni. Meg ügyvédhez járni. Meg látleletet vetetni. Meg verőlegények után is kutatni... Kemény dolog ez a sztárság!

Ha a szakács főzött, és az maradandó nyomot hagyott másban, akkor arra ott van a bíróság. Nem kell nyilvánosság egy apasági, gyerektartási perben. Ha a házasságok fele válással végződik, igen sok ilyen per lehet, mégsem a nyilvánosság oldja meg a felek vitás ügyeit. A hölgyike vágyott már a szereplésre: ilyen áron? Nem hiszem el, hogy ő most büszke magára! Mit mond majd a fiacskájának, ha az nagyobb lesz? Kisül a szeme szégyenében. Értsék már meg a sztárjelöltek, hogy nem mindegy, hogy abban a 15 percben miket mondanak róluk! A negyed órácska elröppen, ők meg maradnak ott, ahol voltak, csak ezután az értelmesebbje nagy ívben kerüli őket, mintha leprásak lennének. Pénzük se lesz több, sőt... Csak azt nem értem, hogy a jövendőbeli jelöltek az ilyen híreket hogy értelmezik? Ez a vágyott szereplés? Mert ők szaporodnak gombamódra, nem az olimpiai bajnokaink! Én inkább terelném a vadakat és a birkákat, azok értelmesebbek és szerethetőbbek!