A különböző hírportálok adták hírül az ombudsmani vizsgálat eredményét.

Gyakran beszélgetünk középkorú barátainkkal, hogy múlnak az évek, pedig mindannyian fiataloknak érezzük magunkat. Testileg-lelkileg egyaránt. Amikor szóba kerül, milyen lenne, ha visszamehetnénk újra gyereknek, vagy fiatalnak, mindannyian leszögezzük újra és újra, hogy NEM!!! Nem lennénk megint és MOST, ebben a világban fiatalok. Idős ismerőseim pedig sorra hálát adnak annak, hogy ők már nyugdíjasok...mert az most még biztos. BIZTOS- BIZTONSÁG - ez lehet a kulcs, a "megoldás"?   Hogy is lehet ez?

Szerintem az emberek nem annyira gazdagok és boldogok akarnak lenni, hanem nyugalmat és kiszámíthatóságot, bizonyos fokú állandóságot szeretnének. Na ez az, ami mára  a múlté!

Aki végigküzdi azt  a hatalmas - zömmel fölösleges - tananyagot, amit be kell biflázni "csak" az érettségiig, tudjon nem egy, most már 2 idegen nyelvet... Érjen el maximális pontszámot ahhoz, hogy bejusson egy jó kis felsőfokú intézménybe, ott biflázzon be mindent. Szerintem már ez is elég ahhoz, hogy néhányan megzakkanjanak agyilag, ha mondjuk érzékenyebbek a kelleténél...

Ha ehhez még egyéb önértékelési zavarok társulnak, pl.: a külalak nem hasonlít az általa megálmodottra, nincsenek barátai, úgy érzi, nem tartozik sehová, a családban is problémák vannak, szerelmi csalódás éri...sorolhatnám még, akkor mihez "nyúlhat"?

Amikor elvégez egy egyetemet, elhelyezkedik mintegy 150000Ftos bruttóért.

Ha talál állást!!!

Ha talál, akkor munka mellett tanul tovább: Könyv, tandíj, lakhatás, idő, rezsi, kaja, akkor még nem beszéltünk arról, hogy fiatal: öltözködne és szórakozna. Utazást már meg sem említem...

Ha állást keres: túlképzett, alulképzett. Túl fiatal, túl öreg. Már van családja, még nincs családja. Túl csinos, nem elég szép....

150000Ft: mire elég? Rezsiárak, élelmiszerárak az egekben. Ahogy mondják, az éhenhaláshoz sok pénz, minden egyébhez kevés.

Ha a család nem segítheti anyagilag, akkor milyen esélye van a jövőre?

A CSALÁD! A szerepe döntő! Ha gondos, megértő, elfogadó - csak akkor.

A család azonban a fiatal felnőttnek már önmagában kevés  a jövő építéséhez.

"Mindenütt jó, de legjobb otthon"-csak a mondás szerint. Ebben az országban, most, 2011-ben mindenütt jó, csak menjen már innen....  Aki nem tud tényleg elmenekülni, az megteszi máshogy...

Régen, még 10-20 éve sem volt ez ennyire kilátástalan. Nem akarok gyerek lenni, és nem tudom, hogyan lehet majd az én gyerekem jobb helyzetben 10 év múlva, mint ma.

Ez pedig BORZASZTÓAN KIÁBRÁNDÍTÓ ....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.