...ez politika...bárhol a hazában...

Helyszín: jól működő, mondhatnám elitiskola. Eredmények, jó hangulat, szigorú, de szerető és szerethető tanárok. Még a takarító néni is jó fej! 10 éve egy tyúkanyú típusú igazgató néni vezeti az intézményt. Jól.

Ketten pályáztak. A Tyúkanyó immáron harmadjára. Az új pályázó szakmai tapasztalat nélkül, ámde kellő agresszivitással, gátlástalansággal, politikában elmerülve kiharcolta az állást.

Az új jelentkező  pályázata „a fenntartó önkormányzat szerint új szemléletet, dinamizmust biztosít az intézmény működtetésében.”   Magyarul kellett az állás egy politikailag jó helyen lévő szakmailag nulla embernek.

Persze egyes politikusnak nincs gyereke, mert ha lenne, ezt a gyalázatot képtelenek lettek volna elkövetni. Ha mégis lenne, azzal ezentúl inkább ne is dicsekedjenek... sajnálom az utódod innen is...

Elmesélem, hogy egy átlagos szülő, aki VALÓBAN szereti a csemetéjét, hogyan választ iskolát.

Körülnéz, érdeklődik, meghallgatja az odajáró gyerekek és szülők véleményét. Informálódik, milyen szakok vannak, milyenek a tanítók. Odalátogat a gyerekkel együtt, körülnéz, beleszagol a levegőbe, személyesen beszélget a dolgozókkal, tanítókkal...a végén pedig érzelmi és észérvek alapján dönt. Ez a döntés pedig általában 8 évre szól!

Persze vannak előre nem látható akadályok: csalódunk a tanítóban, az osztálytársakban, elköltözünk, kiderül, hogy a gyerekünknek mégsem elég jó, vagy mégis rossz választás volt az adott hely...

...de nem azért, mert egye politikusok istentől eredőnek tartják magukat. Ezt diktatúrának hívják egyébként. /Csak a gyengébbek kedvéért mondom/

Magyarul: ne mondja már meg nekem, meg a másik 500 gyereknek, szülőnek egy nagyokos, hogy mi a jó nekünk! Ha tanácstalanok vagyunk, majd okos emberektől kérdezünk mi magunk... ez az ítélőszék viszont nem okos, csak számító...

Ebben az esetben két dolgot tehet az érintett család: szemet húny a dolog fölött, és reménykedik, hogy kibírja a gyerek valahogy azt a pár évet, vagy azonnal eltávolítja onnan szeme fényét.

Akinek fontos a gyerkőc lelke, mentális egészsége, normális fejlődése, és tényleg aggódik, óvja, védi, szereti, az nem is tehet mást, csak elmenekíti...

Nem azért vetem meg a döntést, mert helyettem, nélkülem döntöttek. Hanem azért, mert ebben a városban mindenki tudja, hogy KIT raktak oda! Nem a szakmaiságát kérdőjelezem meg! Józan paraszti ésszel, kellő alázattal, türelemmel minden megtanulható. Ez az emberke azonban már bebizonyította az említettek hiányát, ámde túlteng benne mindezek ellenkezője! Az én gyerekemért azonban én felelek! Eszerint, még ha csak ennek a személyiségnek a töredékét vélném felfedezni valamelyik nevelőjében, akkor is lóhalálában tüntetném el a gyerekem a közeléből.

Tehát, néhányan visszük a gyerkőcöket, ki merre lát, ki hol talál, van még élet és iskola a településen. A vezérigazgató úrnak úgyis csak a trón kellett. A gyerek csak zavaró tényező!

Ami azonban nagyon aggaszt, hogy mi lesz azokkal, akiknek maradniuk kell! A személyzet, a tanítók és a tanárok, akik miatt annak idején bizalmat szavaztunk az iskolának. Ők nem mehetnek tovább, mert nincs hová! Eleget rúgtak már beléjük eddig is, milyen életük lehet egy ilyen főnök alatt?! Különböző indokokkal pedig bárki eltüntehető. Vagyis: ha marad, abba rokkan bele, ha megy, vagy küldik, akkor pedig abba... Kivételt képeznek a talpnyaló természetűek. Persze értük nem is aggódom.

Visszatérve a lányom kérdésére,  ...hogy lehet bukottan valaki igazgató?

Úgy, hogy nem számít az ember, és rég nem számít a gyerek sem. Eladó a világ és megvásárolható... Ezt a felnőtt tudja, persze az épeszűek így sem értik. A 10 éves meg pláne nem...Bárcsak sose kéne felnőnie! Legalábbis nem ebben a városban és nem ebben az országban!

Na, ugye, hogy ez az eset bárhol megtörténhet szerte a hazában?