Szemlélődve, figyelmesen élek. Másokkal konkrétan nem foglalkozom, és nem ítélkezek. Ám amikor járok-kelek, elgondolkozom azokon a szituációkon, élethelyzeteken, amiknek akarva-akaratlan szem és fültanuja vagyok. Azt gondolom, áldás lehet olyan munkát, hivatást végezni, amit szeretünk. Sajnos egyre kevésbé találkozunk ilyennel. Kisebb-nagyobb megalkuvásokkal azonban el lehet végezni a nehéz, vagy lelkileg megterhelő robotot is. Ami viszont számomra örökre megfejthetetlen rejtély, az az ELLENŐRÖK tevékenysége.

Rengeteget gondolkoztam már azon, mi késztet embereket arra, hogy ezt az aljamunkát végezzék?! Ettől szerintem takarítani is jobb vagy vécésnek lenni: az ember rendet rak, tisztaság lesz. Ez adhat egyfajta örömöt. Nem beszélve a WC-n bekövetkező megkönnyebbülésről...

Szóval az ellenőri "munka" nálam a megtestesült kérdőjel. Csak akkor található rá mentség, ha valaki már térdig lejárta a lábát, már az éhenhalállal küzd ő is, meg jó sok kiskorú gyereke, és akkor sem talál munkát. Semmit. Még a testével sem.

Felszisszenhet bárki, kifejtem, miért vagyok ilyen undok velük szemben.

Kicsi korunkban a gondosabb anyák, nevelők arra tanítanak, ne árulkodj, ne bánts másokat, ne akarj rosszat a társadnak, ne gonoszkodj! "Szeresd felebarátod!" Tehát, egy elemi neveléssel ellentétes munkakört alakítottak ki a felnőttek.

Van még egy spirituálisabb ok, amit hogyan feledhet, aki erre vállalkozik? Minden, amit teszünk, visszaüt. Ha mosolygok, mosoly lesz a válasz. Ahogy élek, ahogy viselkedem, azt kapom vissza. Ha egyszer mélyen magunkba nézünk, beláthatjuk, hogy így van. 

A kisebbik lányom maga a derű. Rajzaiban színes, vidám alakok vannak. Minden mosolyog. Mert vele így viselkednek. Derűt, nyugalmat áraszt, és visszakapja. Nagyon kedves, és nem is bántja senki. Sokan mondják rá, egyszerűen a lányomra nem lehet haragudni, nem lehet nem szeretni. Felnőtteknél is sokszor tapasztalom. Van, aki tele van pénzzel, szerető családja van, de semminek sem tud örülni, mindenben a hibát keresi. Keserű, beteges lélek. Másoknak nagyon nehéz élet jutott, mégis kedvesen, méltósággal tűrnek, és meglátják a porszem szépségét is.

Aki viszont elmegy ellenőrnek, az olyan, mintha a halálos ítéletét írta volna alá. Mert azt kapod vissza, amit adsz! Az ellenőrnek az a dolga, hogy szaglásszon, megkeresse a hibát, a bolhát felfújja elefánttá, legyen rosszindulatú,  könyörtelen, szigorú, rideg, számító, lélektelen, szívtelen. Ez a munkaköri leírása magyarul. A legkisebb vétségért embertelenül szigorú retorziókat alkalmaz, végrehajtását ellenőrzi, a legkisebb lazaságot sem tűrve.

Dolgát végezvén, munkaidő lejárta után hazamegy, és kedvesen, nyugodtan viselkedik otthon, a családjával, szerelmével? Kedves, megértő, csupa szív?

Ha ilyen, akkor az kettős személyiség, aminek a pszichiátriában komoly szakirodalma van. Ha pedig otthon, a magánszférájában olyan, mint a munkahelyén, akkor isten sem menti meg attól, hogy visszakapja mindazt, amit ő tett munkaidőben másokkal. Nem akarok példákat sorolni, pedig tudnék a környezetemből.  Gondolom, mindenki ismer legalább egy ellenőrt. Ritka, súlyos betegség, tragédia, válás, különös történések ... 

Van még egy "hivatás", ami még az ellenőröktől is aljasabb: a BESÚGÓ, FELJELENTŐ. Különben egymás nélkül élni sem tudnak. Feljelent: ellenőr megy, kivizsgálja, hibát pedig az élő fában is találunk ugyebár. A besúgó legtöbb esetben semmilyen elismerést nem kap gonoszságáért, vagyis zsigeri gonosz!  Szóval csak úgy, csak azért, hogy a másiknak ártson...rosszabb, mint a rablógyilkos, mert az mindig VALAMIÉRT öl. De a besúgó csakis azért, hogy örüljön, kielégüljön, kárörvendjen a más baján. Az ellenőr mindehhez pedig asszisztál. Gratulálok hozzá mindkettejüknek.

Ez a sötét írás pedig azért fogalmazódott meg bennem, mert szinte nincs nap, hogy ne olvasnék arról, ki mindenkit tesznek tönkre, aláznak, hurcolnak meg, valós vagy valótlan állításokkal. Sok olvasó meg legyint, hogy na ugye, úgyis volt vaj a füle mögött.

Nem tudok, csak undorodni ettől... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.