Aki nincs velünk, az ellenünk van! Aki másként gondolkodik, él, viselkedik, az ördögtől való!

Aki szegény, az vagy halott, vagy hazudik!

Elképzelem, szegény vezért: esténként magába roskadva gubbaszt az öblös fotelében, a kandalló mellett, ami ontja magából a forróságot. Ám ő mégis fázik. A sok takargatni való alatt is...és azon töpreng, mit kéne holnapra kitalálni. Minő cirkuszt. Kenyeret nem ad, hát legyen meg a napi rágódni való szösszenet. Így pattanhatott ki, hogy biz' a létminimum és a minimálbér tán' mégsem elég a temetéshez, így a nép csal-hazudik-lop. Vagyis itten tejjel-mézzel folyó kánaán van, csak a nép ezt suttyomban elsinkófálja. Ahelyett, hogy mindenét odaadná - neki/k.

Tehát megbízza legfőbb csicskásait, hogy keressenek a lesöpört padlásokról még zabszemet, hátha nem mind van még a szerencsétlenek hátsójában. A NAV meg jó csicska módra megy, és még a 77. bőrt is lenyúzza.. világos, mint a sötét viharfelhők, amik ott gyűlnek ezek fejében, meg mi fölöttünk...

Aki életében nem végzett munkát, amolyan klasszikusat, vagy mit...ámde a bankszámla egyre csak hízott, sosem járt úgy, hogy hó végére csak a nadrágszíj tekeredett csak az üres buksza köré, hát annak nehéz is elképzelni, hogy mire elég cirka 70000Ft. 

Van ám ebben a honban néhány millió nyugdíjas. Ezek fele kisnyugdíjas. Valószínűleg egyedül élnek, mert itthon a halandóság hajlandósága főként férfiak körében elég átütő. Özvegyasszony egyedül él a kicsi lakásában, mivel ha volt nagyobb, már régen eladta a fenntartás miatt, no meg tán' így segítvén utódait. Nem égeti a villanyt, csak éppen. A legkisebb tv-csomagot nézi, hiszen újságra, könyvre nem telik. Telefont alig használ, szinte csak a 104-es van beprogramozva. Magának főzi a csirkehátat, meg a olcsó párizsis kilós kenyeres szendvicset. Ha édességre vágyik, süt egy tepsi tésztát, a legolcsóbb alapanyagokból, és azt eszegeti napokig. Nem vesz ruhát, mert úgysem jár sehová. Mivel keveset eszik, ki sem hízza a holmit, így eltart már neki. Jó esetben mégis boldog, ha van neki szerető, gondos kis családja, unokája. Mert az átlagos nagymamik tudnak valamit, amit azok fent soha nem is fognak! Van olyan, hogy szeretet... Ezek a nyugdíjasok hálát adnak éltes korukért. Rettenetesen aggódnak az utódaikért. Azt hitték. az ötvenes évektől nincs rosszabb. Idős korukra rá kellett jönniük, hogy épp imádott unokájuknak lesz még rosszabb...

Aki egész életében csak harácsolta a pénzt és szórta is rendesen, aki vastag bőrrel zsíros pénzekhez jutott, aki átgázolt mindenkin, aki zavarta köreit, az hogyan is értené, hogy meg lehet élni minimálbéren? Hogy lehet jó ízű a paprikás krumpli, ha kedvesen, szeretettel kínálják, ha jó társasággal fogyasztják? 

Az csak didereg a kandalló mellett, és rá nem döbbenne soha, hogy belül fázik, a nagy huzatban...

Csak azt nem értem, mit csinál a NAV-os, meg egyéb közalkazottaival, amikor az átlag dolgozó pénze már ott is éppen eléri a jövő évi minimálbért. Azok is fekete meg szürke(marha) gazdálkodást folytatnak? Mikor? Amikor kétszer annyi munkát adott felére elbocsájtott népének, és a kényszermunkások 4 órányi 28000 Ft-ját is havi négy alkalommal kell bérelszámolniuk. A munka nő, túlóra nő, fizu csökken, mikor feketézzen a szerencsétlen, amikor még a kávé is drága? Jövőre meg áfa-béfa, tandíj, egykulcsos szorozva kettővel, ócsó gázolaj, merhogy nem emelünk mi semmit. Dübörög a gazdaság - a szakadék felé - attól tartok, a szakadék aljára viszont a didergők érnek le legelébb...  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.