Készült egy felmérés magyar középiskolákban. A lényege:mi lennél szívesen? A kamaszok jelentős hányada médiában akarna dolgozni, természetesen a képernyőn. Az ok, hogy az ott dolgozók gazdagok, híresek, szépek, bármit megtehetnek, hatalmuk van... amit tehát a mindennapokban a fiatalok látnak.

Amikor szidják a médiát, mert pocsék, sok benne az erőszak, a reklám, az értéktelenség, pongyola szöveg, stb... én mindig védem. A televízión akad egy gomb: az a kikapcsoló. Nem muszáj nézni. Ezerféle más dolog létezik a képernyő bámulásán túl. 

Ám most elgondolkoztam:

- indul a valahányadik X faktor

- lesz megasztar 6 (!) eszerint 5 db már volt

- na meg a kedvencem!: a Való Világ...!

Nem beszélve a kisebb csatornák ilyen-olyan valóságshowiról.

Hazánkban nem él 10 millió ember.

Évente többezren jelentkeznek ezekre  műsorokra.

Ennyi sztár az egész földön sincs! Hollywoodban az egy átlagos lakosra jutó hírességek aránya szerintem meg sem közelíti a honi jelöltekét. Ennyi tehetség egyszerűen nem lehet!

Ennyi sztárt Magyarország átlag lakossága nem tart el.

Ennyi hírességre nincs szükség se a képernyőn, se a színpadon, se a zenei iparágban.

Persze a média csak a nézettségre tör: agymosott társadalomként kezelve a honpolgárt.

Őket nem érdekli, mi lesz a jelöltekkel. Nem is ez  a dolga.

Ám a jelölteknek nincs senkijük, aki felvilágosítaná őket? Nincs értelmes ember a közelükben? Barátok, rokonok, család, főnök, munkatárs, tanár?

Kedves anyjuk arra nevelte őket, hogy légy sztár? Amikor gyerekként erről beszélgettek, nem mesélt anyuci arról, hogy kik a hírességek, kik a sztárok, kis ismert emberek, és mivel, mitől lettek azok, amik? Mi az ára, hátránya, persze előnye is az ismertségnek? Mit kell ahhoz tanulni, kibírni lelkileg, fizikailag? 

Nem régen, aki szerepelni akart, jelentkezett a Színház és Filmművészeti Egyetemre (bocs, ha nem pontos a neve), elment újságíró tanoncnak, elvégzett egy-két egyetemet, vagy minimum perfekt beszélt egy-két nyelvet. Avagy tehetséges énekesként, táncosként híres lehetett.

Volt tehetsége és persze szerencséje is hozzá.

Ilyen ember nem termett naponta. Idővel ért meg rá.

Akik egyre fiatalabban jelentkeznek, azok szerintem mindezt végképp nem látják át. A szüleiket kéne elsősorban agymosásban részesíteni.

Amikor valaki ismertecske lesz, az adott média meg a társlapjai ontják magukból a 15 percig tartó álhíreket: plasztikáztattak - sosem az agyukat . Összevesztek, elváltak,  buliztak, vásároltak. Ahogy telik az idő, már azt se tudjuk, ki fia-borja, honnan jött, csak annyit: celeb.

Lemeze, szerepe, munkája nincs, csak botrányai. A végén meg kiköt egy klinikán, drogos vagy alkoholista lesz, mert persze nem jön össze az álomkarrier.

Ezt a sorsot választják baráti, szülői unszolásra a jelentkezők... Mintha aláírnák a halálos ítéletüket.

Kedveskéim! Nem vagyok ellene a pénznek: jobb, ha van. Jobb, ha legalább annak hiánya nem emészt fel. De nem attól leszünk boldogok!

Ha kívánhatok valamit, azt szeretném, hogy az emberek elégedettek legyenek, de attól, hogy mindenét átszabatja, wc-re sem tud menni kamera nélkül, kritizálják, felismerik, attól boldog lesz? Aki ráadásul a menő körökben forog, az borzasztó sokba kerül. Anyagilag is. Hiába keresne átlagember szemével sokat, ott már nem kínai bolti portékát, nem párizsit, nem lakótelepi lakást, és nem suzukit használnak, oda flanc kell elképzelhetetlenül sok pénzért.

Csak jelentkezzen a sok álmodozó fiatal, a sok kielégítetlen biztatójával együtt. Sérült   a világ, de ez lesz még rosszabb! Reszkessetek értelmesek, ez már a vég!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.