Most kitalálták, hogy megkeresik. Nem az egész 520 évnyit. Ki emlékszik már arra. Kiderült, hogy csak 8 évre emlékszünk vissza. Vagyis mi-jobbágyok- emlékszünk még 50-60 évvel ezelőttre is. De Döbrögiék csak nyolcra. Mintha nem cirka 21 évet kellene keresgélni. Még emlékszik ám Ludas Matyi is az 5000Ft-os boliviai cseresznyére, meg arra, amikor 9 esztendeje Döbrögi uraságot menesztették, állítólag kirámolta a kincstárt. Mégsem keresik annak az igazságát. Állítólag sok kisebb-nagyobb Döbrögik 21 éven át eladogattak itt mindent. A királyi kincstár mégis üres maradt, csak a zsírosbödönök teltek meg Döbrögiéknél.

De most itt van nekünk a legnagyobb, a fő-főméltóságú DÖBRÖGI: majd ő megmutasssa! 

Hogyan kell a jobbágyokat rabszolgasorsba taszítani. Kutakodik a mi üres bödönünkben. Ezt mégértem én. Kell neki, sosem elég, még-még-még. De minek az igazság keresgélése. Vagyis csak úgy, mintha keresgélne. Döbrögi ellenségei sikkasztanak. Elhiszem én, biz' el én. Ellenség is, barát is. Sikkaszthat. De ha mégsem? Ez nem gyilkosság: egy hulla, egy golóbis, a puska meg az én kezemben. A sikkasztás olyan szép, megfoghatatlan valami...mert ahhoz tudni kéne, mi mennyi, mennyinek kellett volna lenni. Mit kezeltem hűtlenül? No, a paraszt is gondozik cseppet.

A legújabb utópia pedig a zállamellenes bűncselekmény. Na, ez szép. Még attól is sikamlósabb, mint a sikkasztás. Eddig egy ilyenről tudunk: Budaházyról. Róla érdekes módon részletesen, frissítve kapjuk az információkat, mit is cselekedett. Akkor milyen államellenes cselekedet, amit titkosítanak 90 évig? Azt hiszik Döbrögiék, addig fognak élni? Csak utána derüljön ki a hazugság? Ezek a Döbrögik a mesében élnek. Még néhány huszáros vágás, és nem adok 3 évet, de nem kelnek föl a deresről. Akkor végre kiderülhet az igazság. Nem éjszaka, suttyomban verik őket vasra, hanem fényes nappal. Mert Döbrögik mindig voltak-lesznek. Ludas Matyi sajnos eddig csak egy volt...de szerintem hamarosan feltámad, és az biztos, hogy háromszor veri azt kedteken vissza...

Miért kell azt hinni odafönt, hogyha már nincs mit enni, bevesszük a mesebeszédet?