Aki nem fogadja el ezt a gondoskodó, szállást, jó fizetést (br. 48000Ft), elismerést és megfelelő személyi szabadságunk őrzésével (szögesdrót, munkafelügyelő) kecsegtető álomállást, az pediglen dögöljön éhen! Punktum.

Aki eddig a Zállam kenyerén "rendvédelmi nyugdíjas" volt, de még remekül hadrafogható, (vagyis még él), az elmehet munkafelügyelőnek: őrizni a birkát, a munkást, kitől-mitől is?

Ha a léha nyugdíjas ezt a felajánlott remek lehetőséget nem fogadja el, szintén dögöljön meg, punktum.

Ezeket már tudjuk. Sokan sokszor sok helyen leírták.

Az én problémám a következő: ha nem fogadja el a rabszolgamunkát a polgár, mert van önérzete, büszkesége, lelke, jó érzése, akkor nem kap egy huncut vasat sem!   Ámde mondjuk nem akar öngyilkos lenni, mert gyáva, mert szereti a tavaszt, a csicsergő madarakat, netán családja, gyereke van, az vajon mit csinál?

Pénz kell! Enni kell, lakni kell, ha már hajléktalan sem lehet az ember... A mai helyzetet ismerve az állástalanok pedig nem mind tanulatlan sültparasztok ám. 

Hát én bizony kétféle víziót álmodtam e szép jövővel kapcsolatban.

1. Galerikba szerveződve lopnak, csalnak, elveszik attól, akinek van. Kénytelenek, ha működik az életösztönük! Erről a Mad Max  című filmek világégés utáni sötét képei jutottak eszembe. A közbiztonsággal maximum az értelmező kéziszótár foglalkozik majd. Szép kilátások.

2. Mivel az állástalanok jó része tanult, diplomás, rendvédelmis, nemhülye... ugyancsak szerveződnek, csak nem galeribe. Mivel erről a "helyzetről" nem a szomszéd tehet, attól, hogy őt még nem rúgták ki... Azt pedig mindenki tudja, erről ki tehet. Azt is tudja, hogy hol található...

Szóval, a helyzet nem sötét, hanem FEKETE! Drukkolok, hogy ne találjanak olyan birkát, aki munkatáborba vonulna.

A másik megoldás sem szívderítő, de ha más lehetőség már nem marad? Inkább a férgese hulljon...